Minden story-nak van egy eleje. Hát az enyém ez lenne:
Végig néztem magamon a tükörbe. Ugyan azt láttam mint amit minden héten .Rövid, mélyen dekoltált , feszülős miniszoknya , 15 centis magassarkú, és erős smink. Ez vagyok én, Fay Chamberlin .A lány,aki minden hétvégét végig bulizik és általában szinte semmire sem emlékszik belőlük. De nem mindig voltam ilyen. Sőt, még csak meg sem közelítettem a mostani énemet. Fél évvel ezelőtt még egy szórakozó helyen sem jártam. Nem érdekelt az , hogy mit gondolnak rólam, csak az ,hogy magamnak megfeleljek.Régen nem izgatott különösebben ha végig néztek rajtam az utcán, vagy kocsikból kiabáltak ki nekem. Mostmár felettébb élvezem.
Van,hogy az ismeröseim megkérdezik,hogy miért csinálom ezt és én sosem válaszolok rá. Pedig a válasz egyszerű.Mert tátongó üresség van a szívemben. Fájdalom,ami napról-napra egyre jobban felemészt.Mindenki azt mondja ,hogy az idő begyógyítja a sebeket.De ez nem igaz. Már fél éve hogy elment és a hiánya egyre jobban fáj.Minden nap ránézek a közös képünkre és csak könnyezek.Hát ezért iszok.Mert ha csak egy kis időre is, de elfelejthetem a gondokat.
Elvégeztem az utolsó simításokat is, és mikor "tökéletesnek" tituláltam magam már robogtam is le a lépcsőn.Úgy tudtam hogy már mindenki alszik, de ekkor torok köszörülésre lettem figyelmes.Hát ki más mint az én drága jó Anyám állt mögöttem karba tett kezekkel.
-Mégis mit képzelsz,hová mész?
-Bárhova csak el innen.-válaszoltam neki olyan nemtörődöm hangnembe ahogy csak tudtam.
-Tudod mit, már hónapok óta elnéző vagyok veled a történtek miatt. De most volt elég. Mint anyád megtiltom ,hogy ezentúl bulizni vagy bárhova is menj,különben nagyon meg fogod bánni.-kezdett kiabálni velem .
-Hát akkor megbánom. -válaszoltam és ezzel kiviharzottam az ajtón.
Lesokkoltam. Mégis mit gondol ez?. Eddig tulajdon képpen a létezésemet se vette észre , mégcsak itthon sem volt. Most meg egyszer hazajön és osztja az észt. Hát nem köszönöm. Jobb az életem nélküle. Gondolat menetemből, az állítólagos "barátaim" zökkentettek ki, akik az út másik oldaláról, már "kicsit" piás állapotba kiabáltak nekem.Hát igen..tulajdon képpen nem nagyon tudom kik ezek .Csak buliba találkoztam velük, és egy ideje együtt nyomulunk.
Nagy nehezen betámogattam őket az EGO nevű szórakozó helyre, ahol már nagyba dübörgött a zene . Odaadtam a pultosnak a hamis személyimet és kértem egy-két pohár vodkanarancsot.Miután kellően megalapoztam az estét ,beszabadultam a táncparkettre.Hirtelen arra lettem figyelmes hogy két kar megragad és kirángat a szórakozó helyről. Minden félelmem elillant, mikor megláttam az egyik "barátomnak" David-nek az arcát.
-Na mivan nem jó a buli?-kérdeztem tőle nevetve.
-Nemrossz.De tudom hogy lehetne még jobb.-nem tudtam mire céloz, de ekkor megláttam a kezében több zacskó fehér port. Nem tudtam mit mondjak. Ha egy valamire büszke voltam ,akkor az az, hogy sosem nyúltam drogokhoz.
-Jó, legyen.-Adtam végül be a derekamat.
Először kicsit féltem ,de miután kipróbáltam kifejezetten bejött. Hirtelen szebbnek láttam a világot. És ez tetszett. Nagyon tetszett. De az eufórikus érzésnek hamar vége szakadt ugyanis fülsüketítő rendőrsziréna hallatszódott a közelből.David hirtelen felrántott a földről és sprintelni kezdtünk, de nem voltuk elég gyorsak ugyanis egy rendőr autó hajtott be elénk.Csak ekkor fogtam fel igazán hogy nagy bajban vagyok.
***
Már két órája ültem , szinte mozdulatlanul a rendőr őrsön. David-et nagy nehezen elengedték hiszen nagykorú volt már. De persze én (mint mindent) ezt is megszívtam. Mint megtudtam már az anyám is itt van , és éppen a rendőrökkel beszél. Hát nemtudom mi lesz ebből de azt tudom, hogy ezt most tényleg nem fogom megúszni. Ekkor belépett a terembe egy rendőr aki hál 'istennek kinyitotta a bilincsemet és kikísért az előcsarnokba ahol már az anyám várt rám. Nem néztem a szemébe. Nem bírtam a szemébe nézni , hiszen tudtam hogy ezt most nagyon elszúrtam.A kocsiút csendesen telt, s mikor hazaértünk csak ennyit mondott:
-Nincs vita, már eldöntöttem. Jövő héttől Londonba fogsz tanulni.
