*Harry*
-És ennyi.- Kiáltotta a producer.-Jól van fiúk.Szép munka volt.
-Akkor végeztünk?-kérdezte reménykedve Niall.
-Nem ezt mondta?!-nevetett Liam
-Jólvan na. Csak éhes vagyok.
-Niall, édes drága kiscsillagos virágszálam. Most dobtunk be 5 egész pizzát.És nem nem megyünk Nando's-ba. -Jelentette ki Zayn.
-Hát nem tudom. Egész nap forgattunk. Szerintem ez kijár neki.-Álltam a szőkeség mellé.
-...Irány a Nando's.-Kiáltottuk egyszerre.
Hát igen. Úton voltunk a mi kis kedvenc éttermünk felé. Mikor oda értünk meglepően sokan voltak. Vajon tudták,hogy ide jövünk? Nem hinném. Mikor beléptünk egy gyönyörű hangot hallottam. Niall azért örült a fejének, mert Demi szám ment, nekem viszont más kötötte le a figyelmemet. Csak bámultam az ismeretlen lányra, aki mellesleg nagyjából hülyének néz, úgy vigyorog. Valahogy más volt ez a lány. Olyan természetes. Nem olyan akikkel eddig voltam.Teljesen kimaradt a külvilág. Semmilyen hangot nem hallottam. Csak őt figyeltem.A következő pillanatban, valami vizeset éreztem magamon.Ekkor esett le,hogy az a négy hülye leöntött vízzel. Ja, és mellesleg mindenki rajtam röhögött. Szegény lánynak pedig,vissza kellett tartania a nevetését,miközben a Wmyb-t játszotta. Hát ennél nagyobb hülyét nem csinálhattam volna magamból.
*Fay*
Miután befejeztem a "mini koncertemet" mint az őrültek rohantam Charlie-hoz és a nyakába vetettem magam.
-Uramisten! Elképesztő vagy csajszi.
-Hazudni bűn.-Nevettem vele.
-Fay!-jött oda Mr.Morrison-Hát..hogyis mondjam. Most őszinte leszek. Nem tetszett.
-Én..-kezdtem volna bele amikor közbe vágott.
-Mert imádtam.-fejezte be nevetve a mondandóját, mire én és a kezemet szorongató barátnőm felsikítottunk.
-Ó és azt elfelejtettem mondani,hogy ingyen ital fogyasztás jár neked. Charlie, te viszont most mész dolgozni.
-Igen is uram.-Felelte vidáman az előbb említett. Én pedig,úgy döntöttem,hogy igénybe veszem az én kis ajándékomat, és rendeltem egy gyömbért.Leültem a pulthoz,majd belekortyoltam az italomba.
-Szia.-Köszönt egy számomra ismeretlen hang.Megfordultam, és azzal a vakító zöld szempárral találtam szembe magamat , amelyik nemrég engem bámult.Meglepettségemben egy szót sem tudtam kinyögni neki.
-öh..bocsánat én csak, szóval,én... Kezdjük elörről. Harry vagyok.
-Tudom.Vagyis én meg Fay. Amúgy látom megszáradtál.-vigyorogtam rá.
-Ne is mond. Annyira hülyék. Szóval te nem ide valósi vagy.Igaz?
-Igaz. New Jersey-ből jöttem.
-Az messze van. És mi szél hozott erre felé?-kérdezte költőien.Letaglóztam. Nem tudtam,hogy mit válaszoljak.Szóval kinyögtem az első dolgot ami csak eszembe jutott.
-Én csak meglátogatok valakit.-Most miért mondtam ezt?!
-Szóval nem maradsz sokáig?
-Hát.. még nem tudom.
-Minden esetre üdv itt.-Mosolygott rám féloldalasan.
-Hé Harry. Gyere menjünk.-Kiáltott neki oda Louis.
Máris-válaszolta.-Hát akkor remélem még látjuk egymást.
-Énis.Szia-Azzal ki sétált az étteremből.
Másnap arra ébredtem ,hogy valaki ugrál rajtam. Nem más volt az mint az én drága szobatársnőm.
-Kelj fel! Első tanítási nap! -ordította a fülembe.
-Basszus. elaludtam.
Életemben először fénysebességgel készültem el, és már rohantunk is az osztályunk felé.
Összefoglalva. Egész jó volt ez a nap. Igaz az osztályfőnök egy idegbeteg őrült, de az osztály nagyon jó arc. Mindenki nagyon kedves volt és egyre több barátom van. Egy ketten még fel is ismertek a Nando's-ból .
Suli után úgy döntöttünk,hogy egy kicsit szét nézünk a városban. Már vagy egy órája szeltük az utcákat, amikor megszólalt a telefonom.
-Ti menjetek nyugodtam tovább. Én mindjárt utánatok megyek.-Mondtam az újdonsült barátaimnak.-Haló?
-Szia Fay. Anya vagyok. Tudom,hogy még mindig haragszol, de tudd,hogy nagyon hiányzol. És..
-Anya, egyáltalán nem haragszom. Sőt örülök neki,hogy itt vagyok.Tudod végre jól érzem magam.
-Nagyon szeretlek kicsim.-Éreztem a hangján,hogy sír.
-Én is téged.Viszont most leteszem a telefont,mert fél perc és lemerülök. szia.-És ezzel kimerült az aksim.
Talán mégsem volt olyan rossz anya mint gondoltam.Rájöttem,hogy tényleg hiányzik,úgyhogy most azonnal vissza megyek a szobámba és feltöltöm a telefonomat. Viszont van egy kis gond. Fogalmam sincs,hogy hol vagyok.
Már vagy órák óta bolyongtam London utcáin.Nem találtam egy ismerős utat sem. És mivel szakadt az eső,természetesen senki sem állt meg,hogy segítsen. Bepánikoltam. London utcáin voltam valahol. És ráadásul már sötétedett is, na meg az eső is szakadt folyamatosan. Viszont egy teljesen új helyre keveredtem. Mintha már nem is London lett volna. Mindenhol óriási villák álltak. Na meg a limuzin sem volt egy ritka dolog. Talán ez lehet az Észak-i negyed. Miközben nézelődtem, megláttam az út másik oldalán két gyanús alakot közeledni. Most már tényleg féltem. Rohanni kezdtem a sötétben,tulajdonképpen én magam sem tudom,hogy hová.Csak minnél messzebb azoktól az emberektől.Rengeteg ilyen sztorit hallottam már,hogy fiatal lányokat kapnak el az utcán. És nem akartam én is egy ilyen történet szereplője lenni. Hirtelen egy autó állt meg mellettem az úton.
-Szállj be gyorsan.-Mondta egy ismerős hang.
