-Jóreggelt.-köszöntek egyszerre.
-Jesszusom Fay...minden oké?-sietett oda mellém Harry.
-Persze,jól vagyok...de nem tudom,hogy mi lenne velem nélküled.-bújtam a karjaiba.
-Istenem,de aggódtam érted!-rohant oda Charlie és mögötte az egész társaság.
-Már nem kell.-öleltem meg őt is.- De most ne beszéljünk erről.Kérlek.És...meséljetek.Történt valami érdekes, amíg nekem sikerült tökéletesen bajba kevernem magam?-kérdeztem,cseppnyi iróniával a hangomban.És ebben a pillanatban megfagyott a levegő.
-Ö..semmi érdekes.Csak táncoltunk.-Törte meg a kínos csendet Perrie .Louis-ra néztem,de csak pókerarccal bámult rám.
Szuper...szóval tényleg nem akarják el mondani az igazat.Hát jó..ha ők nem őszinték velem,akkor legyen.Nem fogom el mondani,hogy tudok mindent.Majd csak elmondják.
-És hol van Eleanor?-kérdeztem ártatlan tekintettel.
-Hát..ö..-kezdett el valamit makogni Dani-sokat ivott tegnap és..nagyon másnapos,szóval hazament.-szedett össze valami elfogadható hazugságot.Bár belegondolva mégsem annyira,ugyanis El nem igazán iszik.
-Értem...akkor felhívom.-amint ezt kimondtam,láttam,hogy megrándult az arcuk,de mintha észre sem vettem volna, egy kicsit arrébb sétáltam.
-Névjegyzék,Eleanor,hívás.-motyogtam magamba.1 csörgés,2 csörgés,három,de még mindig semmi.-Gyerünk,vedd fel.-de semmi.
-Hali, itt El.Most nem érek rá.A sípszó után hagyj üzenetet.-mondta az üzenetrögzítője.
-Szia. Fay vagyok.Figyelj tudom mi történt tegnap.Kérlek hívj vissza.Beszélnünk kell.-Mondtam,szinte már suttogva,majd visszamentem a többiekhez.
-Na,mit mondott?-kérdezte kicsit félve Charlie.
-Semmi különöset.Csak,hogy fáj a feje,de már jobban van.-Hazudtam.
Vártam a reakciókat,de semmi.Még mindig nem mondták el az igazat.
-Fay..-törte meg a csendet Harry-Biztos minden rendben van? Úgy értem,jól vagy?-jött oda hozzám,és megpuszilt.
-Most,hogy mondod,jól esne egy pohár víz.-mondtam.-De nyugi,jól vagyok.-nyugtattam meg,mivel láttam,hogy megrémül.Ezzel kiszaladtam a konyhába,hogy kioltsam az egyre erősödő szomjamat.
Épp nyúltam volna egy pohárért amikor észrevettem,hogy nem vagyok egyedül.
-Tudom...-szólalt meg Zayn a hátam mögül.
-Mit is?-fordultam meg.
-Hogy tudod,hogy miért nincs itt El.
-Hát jó..akkor válaszolj.Miért hazudnak a szemembe? Úgy értem..Charlie a legjobb barátnőm és Lou pedig nagyon jó barátom.Oké,az biztos,hogy nem hagynám szó nélkül,de ez akkor is rosszul esik
-Hát,erre nem igazán tudok mit mondani.-húzta el a szája szélét.
-Tudod,-folytattam-az a gond,hogy tudom,-bár tagadják-hogy mind a ketten többet éreznek egymás iránt mint barátság. És ezzel nem is lenne gond,ha mind a ketten szinglik lennének.A fenébe is...össze illenek.-fakadtam ki.
-Egyébként,nagyon durván.-vigyorgott rám a rossz fiú.-figyelj..mind a ketten tudjuk hogy Louis-ék kapcsolata már nem működne. Viszont Charl-al összejöhetne.
-Te is arra gondolsz amire én?-kérdeztem,egy ördögi vigyor kísérletében.
-Hozzuk össze őket baby.-villantotta meg egy ravasz mosolyt.
-Csak az a gond,hogy annyira tagadják az érzéseiket,hogy az már fáj.-tártam szét a karjaimat.-Ráadásul El is nagyon jó barátnőm.
-Majd beszélünk vele.-mondta,azzal nekiálltunk kieszelni azt a zseniális tervünket.
Akármennyire is próbáltam haragudni,a (remélhetőleg) leendő szerelmespárra, nem ment.Mert nagyon jól tudtam,hogy az érzéseknek nem lehet parancsolni.A terv készen állt,már csak kivitelezni kellett volna.
Csak egy bajom volt.Az,hogy egész nap nem igazán voltam ketteseben Harry-vel. Mármint,igen.Végig egy szobában voltunk,de a többiek is ott voltak.És az nem ugyan az.
-Gyere.-suttogta a fülembe egy érdes hang,miközben épp fetrengtem a hatalmas bőrkanapén.
-Hova?-kérdeztem.
.Nem tudom...csak sétáljunk egyet.-Válaszolta Harry,azzal fogtam magam és már indultam is az ajtó felé.
-Azt nem mondtad,hogy esik.-nevettem,mikor már vagy fél órája bolyongtunk a szakadó esőben.
-Jól van na...csak össze ne vesszünk.-mosolygott vissza rám,azzal egy csókot nyomott a számra.
-És...a tegnappal kapcsolatban...Kiszivárgott bármi a médiába?Úgy értem...
-Tudom,hogy érted.-vágott közben,miközben elkomorodott az arca.-De nem.Semmi.Egy-két fotós megjelent,de állítólag Paul elintézte,hogy ne kerüljenek nyilvánosságra a képek.De nem ez a lényeg,hanem az,hogy jól vagy.-fogta kezei közé az arcomat és megölelt.
A gyönyörű pillanatunkból fényképezők kattogása zavart fel bennünket.
-Remek...-morogta Harry azzal hátat fordítottunk és elsiettünk a helyszínről.A fotósok egy darabig követtek minket,de egy idő után szerencsére feladták az üldözésünket.
-Hát...akkor úgy látszik nem titkolózunk többé.-nézett a szemembe.
-Nem is bánom.Egyébként...utálni fognak a rajongóid?
-A rajongók? Ők igen.Az IGAZI Directionerek viszont imádni fognak.Ebben biztos lehetsz.És ez a lényeg.
-Legyen igazad.-szorítottam meg a kezét.-Csak azt bánom,hogy az első kép amit látnak rólam,az ilyen.
-Milyen?-vágott értetlen fejet.
-khmm...a hajam szétázva,a sminkem lefolyva...
-Így is gyönyörű vagy.-mondta,és lágyan megcsókolt.-Szeretlek Fay Chamberlin.-suttogta ajkaimba,a szívem pedig kihagyott egy ütemet.Most először mondta ki és ez mindennél többet jelentett.
-Én is.Mindennél jobban.-.mosolyogtam és újra megcsókoltam.
A változatosság kedvéért megint félbeszakított bennünket valami,de most szerencsére nem a paparazzik. A telefonom jelzett,hogy üzenetem jött.
-Zayn az.-Mondtam-azt írja menjünk mert a terv készenlétben áll.- olvastam fel neki,miközben idézőjelet mutogattam a "terv" szócskánál.
-Tényleg amúgy hogyan is akarjátok őket összehozni?-kérdezte nevetve.
-Hát nem nagy cucc..csak bezárjuk őket egy szobába és...igazából ennyi.
-Azt a mindenségit. Azért ennyire nem kellett volna kreatívnak lenni.-nézett rám halál komolyan,de nem bírta sokáíg és olyan röhögőgörcsben tört ki,hogy az egész utca minket kezdett bámulni.
-Jól van na..fáradt vagyok.- vágtam be a durcit.
-Jólvan durcikirálynő,akkor siessünk haza,mert hamar be kell zárnunk barátainkat egy sötét kis szobácskába.-ironizált,azzal felkapott a karjaiba,ahogyan a menyasszonyokat szokás és rohanni kezdett velem.
-Rakj már le,te idióta.-ordibáltam,nem zavartatva magamat.Sőt.Inkább ordibálva röhögtem.
-Dehogy raklak.-Válaszolta,mikor már az utcájukba értünk.
-De megszakadsz.
-Igen Fay...olyan nehéz vagy...te jó isten.Bele sem férsz a látókörömbe,akkora vagy.
-Komolyan?
-Hát te tényleg hülye vagy.-és már majdnem megszakadt a nevetéstől.-Meg is jöttünk.-És ezzel le is rakott a verandájukra.
-Hát akkor...Hozzuk össze őket.-vigyorogtam,és beléptünk a házba.
Ugyan abban a pózban ültek ott,ahogy ott hagytuk őket.Mindenki fetrengett összevissza. Zayn-re néztem aki bólintott.Ez azt jelentette,hogy kezdhetjük.
-Louis.Gyere egy kicsit.-mondta Zayn.
-Minek?-kérdezte.
-Hogy magamévá tegyelek. Jajj ,csak mutatni akarok valamit,te idióta.-röhögött.-Ó,és a kocsiban felejtettem a tárcámat.Valaki behozná nekem?-nézett rám bociszemekkel.
-Jól van hozom.-mondtam-Jössz Charl?
-Persze.-válaszolta unottan.-De..de hát itt van az asztalon.
-A francba-gondoltam magamban.-istenem,de idióta.-rögtönöztem.-Jól van,akkor vigyük fel neki.-válaszát meg sem várva karon ragadtam és felvonszoltam az emeletre.
.Oké..nagyon fura vagy.-állapította meg.De én nem törődve vele csörtettem be Zayn szobájába,belöktem a mellettem ácsorgó barátnőmet,Zayn kirohant,mint az őrültek,majd rájuk zártuk az ajtót.És igen..ezt mind 10 másodperc alatt.
-Huh...jók vagyunk.-azzal gyorsan lepacsiztunk.
-Ezt még megbánjátok.-hallottuk az üvöltést a zárt ajtók mögül,de mi csak egy nevetéssel nyugtáztuk.Így robogtunk le az emeletre,ahol a többiek már igen izgatottam vártak minket.
-Na?-kérdezte Perrie
-Sikerült.-vigyorogtam,mire mindenki hujjongatni kezdett.
A nagy örömködés közben megcsörrent a telefonom.Görcsbe rándult a gyomrom mikor ránéztem a kijelzőre,ugyanis azon Eleanor neve villogott.
