11.fejezet

                               
                                                                    *Fay*

PartyTimeeeeeeee!-üvöltötte Zayn a limuzin hátsóüléséről.Nagyon fel volt dobódva amin nem csodálkozom.Tisztán leszűrtem a társaságról,hogy már mindenkire rá fér egy kis lazítás.
-Na,ki kér pezsgőt?-ajánlgatták körbe a csábító italt.
-Én,én,én,én.-tartottam oda Harry-nek a poharam.
-Csak szeretnéd..még kiskorú vagy.-nézett rám szigorúan,mire elnevette magát.-Viccelek te igen okos.-lökött oldalba,majd tele öntötte poharam,a szeszes itallal.

Amikor a kocsi lefékezett,már kellően megalapoztuk az estét.Egy szórakozóhely hátsó bejáratánál szálltunk ki,ami tele volt biztonsági őrökkel.
-Ez most komoly?-súgta oda Charlie.
-Mint látod.-vontam meg a vállam,ugyanis én sem igazán értettem,hogy miért nem elég egy testőr.De ha a fiúk ettől vannak biztonságban,akkor nekem oké.
-Min gondolkozol?-kérdezte Harry,miközben megpuszilta az arcom.
-Á,nem érdekes.- mosolyogtam,azzal beléptünk a zenétől hangos helyre.Ugyanaz az az illat fogadott,ami már      Amerikában is oly' sokszor.A jellegzetes cigifüst és alkohol szag keveréke.A látvány sem volt másabb,fiatalok mindenhol. Volt aki a táncparketten,és volt aki a bárnál nyomorgott.Úgy döntöttem,hogy az utóbbiakhoz csatlakozom és rendelek magamnak valamit.A biztonság kedvéért,azért Danielle odaadta az igazolványát,mondván,hogy itt Angliában nem adják ki mindenkinek az italokat.Szépen lassan haladtam át a nagy embertömegben,de végül nagy nehezen odafurakodtam.
-Egy vodkanarancsot.-üvöltöttem át a zenét.
-Igazolvány?-vetette oda lenézően a pultos.
-Máris.-válaszoltam.Mikor a mondhatni nem szimpatikus férfi alaposan átvizsgálta a személyigazolványt,nagy nehezen kiadta az italt.Úgy döntöttem,hogy nem nyomakszom megint végig a tömegen,úgyhogy inkább leültem egy üres székre.
Helló szépség.-hallottam egy hangot,miközben belekortyoltam az italomba.Nemigazán törődtem vele,amíg a hang nem jött egyre közelebbről és közelebbről.
-Hozzád beszéltem cica.-szólt ugyanaz a hang aki már előbb  is.Oldalra fordítottam a fejem.Egy italtól bűzlő,kb.27 éves srácot láttam.
-Ismerlek?-kérdeztem.
-Még nem,de majd fogsz.-mondta,miközben szinte már vicsorgott rám.Épp válaszoltam volna,amikor éreztem,hogy a keze már a combom van.
-Szállj le rólam!-üvöltöttem rá,de az ordító zene sajnos elnyomta a hangomat.Igen..nekem pont muszáj volt egy eldugott sarokban leülni,ráadásul egyedül.Az idegen,befogta a számat,és a hajamat erősen húzva,kiráncigált az épületből.Ordítani akartam,de erős kezei még mindig utamat állták.Minden erőmet összeszedtem,és hátra rúgtam,olyan erősen,ahogyan csak tudtam.Szerencsémre,pont"jó" helyen találtamel és ki tudtam szabadulni karjai közül-Segítsen már valaki.-sikítoztam,de senki nem volt a sötét utcákon.
-Úgysem hall senki.-vigyorgott undorító módon és egyre erőszakosabb volt.A keze már nem csak a combomon volt.Minden erőmet összeszedtem és pofon vágtam.
-Ezt nem kellett volna.-sziszegte,azzal teljes erejéből a falhoz vágott.
-Harry,valaki,bárki se..-üvöltöttem kétségbeesetten,de befogta a számat a szájával,és elkezdett össze-vissza rángatni.Istenem,hosszú idő óta először jöttem el bulizni és akkor is ez van. .Ennyi..itt vagyok védtelenül és ki tudja,hogy miket fog csinálni velem ez az őrült.Fájt..borzalmasan fájt amit csinált és már a ruháimat kezdte tépni rólam.Csak sírtam és kiabáltam,hátha megszán valaki,de már nem bírtam.Feladtam.Üvölthetek amíg csak akarok,de semmi sem lesz jobb.
-Á..-Sírtam a fájdalomtól.
-Fay.-hallottam,hogy valaki a nevemet kiabálja,bár lehet,hogy csak beképzeltem.Ezt hittem egészen addig,amíg valaki le  nem rángatta rólam ezt az undorító perverz alakot.Nem néztem oda.Tudtam,hogy ki az.A könnyeim pedig csak folytak végig az arcomon,miközben egyre csak csúsztam le a földön.Ott feküdtem a földön félmeztelenül,miközben a szerelmem éppen engem védelmez.Azt kívántam,bárcsak tehetnék valamit.De nem tudtam.Nem volt erőm.Jelenleg azért küzdöttem,hogy ne csukódjanak le a szemeim.
Még hallottam,hogy egyre több ember érkezett Harry és az én segítségemre,de innentől kezdve teljes képszakadás.

                                                                *Harry*

Már elég rég,hogy Fay elment italért. Nem tudom.....lehet,hogy alaptalanul,de szerintem valami nincs rendben.
-Nyugodj meg.Biztos minden oké..próbált nyugtatni Niall.
-Én nem lennék abban olyan biztos.-mondtam idegesen,azzal bevetettem magam az ember tömegbe,hogy megkeressem őt.Reménytelennek tűnt.Mintha tűt keresnék a szénakazalban.Csak forgolódtam össze vissza,de semmi. Hiába kiabáltam a nevét, a hangos zene,elnyomta a hangomat.Egyre idegesebb lettem.Vajon hol lehet?Féltem még csak belegondolni is,hogy mik történhettek.Nem..bent nem lehet.Már megtaláltam volna.Csak kint lehet.Nem érdekelt,hogy kit lökök fel,csak rohantam a kijárat felé.
Semmi..sehol senki.Már épp kezdtem feladni,amikor sikoltozást hallottam.A szórakozóhelytől nem messze lévő sikátorból jött.Nem gondolkodtam,csak rohantam.És ekkor megláttam őt.Nem akartam hinni a szememnek.A sejtésem beigazolódott.Ott volt védtelenül,miközben valami mocsok éppen erőszakoskodott vele.
-Fay.-kiabáltam.Mint az őrültek letéptem róla és a falhoz vágtam.Teljes erőmből ütöttem azt a szemétládát,miközben a szemem sarkából láttam,hogy Fay szépen,lassan összeesik.Szívem szerint azonnal a karjaimba vettem volna,de nem hagyhattam,hogy ez az alak megússza.
Még sosem voltam ilyen agresszív,de nem érdekelt.Ez az ember megerőszakolta a szerelmemet.Mert  igen..szeretem őt.Most már ki merem jelenteni.
Éreztem,hogy hirtelen 2 kar megragad,és kezeimet lefogva hátra ránt.
-Harry nyugodj le.-hallottam Liam hangját.
-Tudod mit tett??-üvöltöttem torkom szakadtából.
-Nyugodj meg.-nyugtatott tovább.Körül néztem.Velem szemben Zayn fogta le"ellenfelemet".Charlie,Dani és Perrie pedig Fay-el voltak elfoglalva.-Menjünk.Vigyük be Fay-t a kórházba.Zayn és Niall pedig majd elintézi őt.
-Rendben.-mondtam kissé zavartan és  Liam végre elengedett.Oda léptem Danielle mellé.Ő csak felállt és megölelt.
-Most már minden oké.-mondta kedvesen.Elengedtem,majd Fay-t a karjaimba vettem és úgy siettem vele a kocsiig.Éppen Charlie vágta be maga mögött a kocsiajtót,mikor Fay kezdett magához térni.
-Harry..-nyöszörögte.
-shh.-csitítottam.-nincs semmi baj.Beviszünk a kórházba és ott majd segítenek.
-Ne, kérlek.Ne vigyetek kórházba.Könyörgöm.-nézett rám kisírt szemekkel.
-Rendben. Lou!-szóltam előre- Változott a terv.Haza megyünk.

                                                                 *Fay*

Kinyitottam a szemem.Hirtelen nem fogtam fel,hogy hol is vagyok.Abban viszont biztos voltam,hogy borzalmasan fáj a fejem és minden végtagom.Megdörzsöltem a szemem és láttam,hogy Harry szobájában vagyok.És ekkor összeállt a kép.Az egész tegnap este.Istenem,milyen szerencsétlen voltam.Ha ő nem ment meg..én nem tudom,hogy mi történt volna.Nem is bírtam tovább feküdni,ezért úgy döntöttem,hogy lemegyek a nappaliba.Nagy nehezen föltápászkodtam az ágyról és rögtön a telefonomhoz nyúltam.Láttam hogy 3 nem fogadott van Anyutól és 1 Aputól.Haha...hirtelen milyen népszerű lettem a szüleim körében.A mobilt visszadobtam az ágyra és már úton is voltam az alsó szinthez vezető lépcsősorhoz.Hirtelen megtorpantam.
-Hogy érted azt hogy smároltatok?-Hallottam Niall hangját.
-Figyelj..Így is borzalmas lelkiismeret furdalásom van emiatt.Én nem akartam ezt.Tényleg megkedveltem Eleanort. Annyira sajnálom.-hallottam Charlie zokogó válaszát.Istenem..ugye nem?!
-Sajnálhatod is.-Vetette neki oda lenézően Louis.
-Figyelj Lou. Ebben ugyan úgy benne voltál.Úgyhogy inkább azon tört a szép kis fejed,hogy hogyan békíted ki El-t.Már ha persze kiakarod.- Válaszolta Harry azon a rekedtes hangján.
-Figyeljetek.Szeretném ha erről Fay nem tudna.Rendben? Nem akarom őt ezzel most felidegesíteni.-mondta Charlie.Persze..vagy inkább ezek után nem mer a szemembe nézni.Nem értem..hiszen megígérte,hogy oda fog  figyelni .Azért kíváncsi leszek,hogy mikor akarja elmondani.
Khm..-köszörültem meg a torkom,mire mindenki felém fordult.

10.fejezet

  Az interjúnak vége lett, és a fiúknak még el is kellett énekelniük egy dalt,de még előtte volt egy kis szünet,amikor kijöttek hozzánk.
- Szóval,melyik számot fogjátok előadni?-kérdeztem őket.
- Titok.-vágták rá olyan egyszerre,hogy azt hittem begyakorolták.
- De annyit elárulok,hogy egy teljesen új szám és szerintem tetszeni fog.-árulta el Lou.
-Srácok,kezdünk.-szóltak oda a fiúknak,akik köszönés nélkül rohantak a helyükre.
-Most pedig következzen 5 igen tehetséges fiatal, akik legújabb  Little Things című számukat fogják előadni.Hölgyeim és uraim, ők pedig a One Direction.-hallottam Allen konferálását. És ekkor elindult a szám.
"Your hand fits in mine, like it's made just for me....." Becsuktam a szemem és átadtam magam a dalnak. A szövege.. egyszerűen gyönyörű volt. A mesebeli,tökéletes szerelemről szólt. Arról,hogy ha szeretünk valakit,akkor még a hibáit is tökéletesnek látjuk. Egy olyan érzésről,amiről minden lány csak álmodozik.Egy olyan szerelemről, amiben sokan nem hisznek.Nemrég, még én is közéjük tartoztam. Azt hittem,hogy nincsen olyan,hogy Happyend. Hogy igaz,egy ideig minden tökéletesnek látszik,de aztán jön valami vagy valaki aki tönkretesz mindent.Most hiszek-e ebben? Én magam sem tudom. Az biztos,hogy szerelem létezik.De,hogy tökéletes? Nem tudom. Csak reménykedni tudok,hogy létezik.Végre úgy érzem,hogy van rá esély. Sokan azt mondják,hogy minden rossz után jön valami jó. Az eddigi életemben ez teljesen beigazolódott.Hogyha ez tényleg mindig így van,akkor most végre valami jónak kell jönnie. De közben ott van a gondolat,hogy valami úgy is lerombolja a tökéletességet.
"I know you've never loved the sound of  your voice on tape,you never want to know how much you weigh,you still have to squeeze into you jeans ,but you're perfect to me." Harry szólója. Ez volt az a rész amikor éreztem,hogy egy könnycsepp csordul ki a szememből. Olyan nehéz elhinni,hogy egy ember tényleg képes így szeretni valakit.De egy biztos.Ha egyszer megtalálod azt a bizonyos személyt,akkor soha ne engedd el.
A számnak vége lett,de én még mindig könnyeztem.Ránéztem Harry-re, aki tekintetét mélyen belém fúrta.Éreztem.Éreztem,hogy kezdek szerelmes lenni.És remélem,hogy ez az érzés nem egyoldalú.
Oldalra fordítottam a  fejem,hogy lássam Charlie-t is úgy meghatotta-e a szám,mint engem.Hát igen.Az ő szemei is könnybe borultak.Lehet,hogy hülye vagyok,de szerintem megint Louis-t bámulta.Kezdett nekem ez az egész gyanús lenni.-Majd később rákérdezek.-mondtam magamban. Nem szóltam semmit,csak mosolyogva átöleltem.Láttam,hogy a fiúk elindultak felénk. Charlie-val egymásra néztünk és,mint az őrültek rohanni kezdtünk feléjük majd  a nyakukba vetettük magunkat.Csak álltunk ott ölelkezve mint egy nagy család.
-Azért ennyire nem volt jó.-nevetett Niall.
-Nem.Ez gyönyörű volt..-válaszoltam és ezzel el is indultunk kifelé.Egy kicsit távolabb mentünk a stúdiótól, és azonnal odabújtam Harry-hez.
-Könnyeztél.-suttogta.
-Tudom. Mert ez csodálatos volt.-hajoltam oda hozzá és megcsókoltam.Nem volt hosszú,de mionden érzelem volt benne.Nem akartam.hogy elengedjen.
-Végig rád gondoltam.
-Én pedig rád.-mosolyogtam.
-Akkor most Party Timeeeeeeee.-Üvöltött Lou torkaszakadtából.
-Mi van? -kérdeztem.
-Megyünk bulizni.-jöttek oda a többiek is.
-És jön El, Danielle és Perrie is.-vigyorgott Zayn.
-Hát akkor asszem nem mondhatunk nemet.-ölelt továbbra is Harry.

Megyünk bulizni  és egy  kicsit félek.Már régóta próbálok távol maradni a szórakozóhelyektől. Azért jöttem Londonba,hogy magam mögött hagyjam a régi életem és tiszta lappal kezdjek. De végül is egy estétől nem lehet semmi bajom.
-Figyelj Charlie , mi van köztem és Lou között? De most komolyan.Látom,hogy hogy nézel rá.Ráadásul olyan furcsák vagytok mind a ketten. Miután megöleltétek egymást, olyan távolságtartóak lettetek.
-Hát..igazából semmi.Csak..
-csak..?
-Hát...tudom,hogy nem volna szabad egyáltalán ilyenen gondolkodnom,mert barátnője van, de talán egy icipicit többet érzek iránta mint barátság. És tudom,hogy ez hülyeség,de mi van,hogyha ő is így érez?
-Az biztos,hogy nemcsak te,hanem ő is furcsán viselkedett,de attól még tényleg barátnője van.Figyelj,ma este bulizni megyünk,ahol a pia is szinte kimaradhatatlan.Éppen ezért kérlek.ne veszítsd el a fejed.Rendben?
-Rendben.Viszont el kéne kezdeni készülődni,mert a fiúk mindjárt itt vannak.
-Hallod, ez nem egy rossz ötlet.-kuncogtam.
Én egy aranyszínű, hosszú ujjú, rövid egybe ruhát vettem fel, fekete harisnyával és cipővel.

Charlie egy rövid, lenge,rózsaszín egybe ruhát vett fel fekete magassarkúval.

Mikor mind a ketten késznek nyilvánítottuk magunkat, úgy döntöttünk,hogy megnézzük, itt vannak-e már a fiúk.Na igen.Mikor lenéztünk az ablakon,megpillantottuk Harry fekete Range Roverét.

-Huh...gyönyörűek vagytok.-ölelt meg először engem,majd Charliet,mikor leértünk a lépcsőn.
-Ez igazán megtisztelő.- mosolygott bájosan Charlotte.
-Szóval..akkor most hova is megyünk pontosan?-kérdeztem.
-Először elmegyünk hozzám,hogy mindenki megismerjen mindenkit,aztán majd ahogy az este hozza.-vigyorgott idiótán Harry.
Láttam Charlie-n,hogy még mindig nem hiszi el teljesen ezt az egész "ismerem a One Direction" dolgot.
Az igazság az,hogy még én sem teljesen.

                                                                    *Charlie*

Úton vagyunk  a One Direction házba, és ahelyett,hogy tök fel lennék dobódva, hihetetlenül ideges vagyok.
Igazából megmagyarázni sem tudom,hogy miért. Talán Louis miatt? Vagy esetleg Eleanor az oka? Nem tudom... De az biztos,hogy nincs jó előérzetem az estével kapcsolatban.
Hirtelen fékcsikorgásra lettem figyelmes,mire kinéztem az ablakon.Azt hittem menten elájulok.
Egy hatalmas, szinte palota előtt álltunk meg.
- Mi most ide jöttünk?-kérdeztem tátott szájjal.
-Pontosan.Üdvözöllek a Stylinson birtokon.-vigyorgott Harry.
-Na gyerünk gyerünk menjünk,mert már meg akarom ismerni a többieket.-ugrott ki a kocsiból Fay.

Szépen lassan lépdeltem az ajtóig és egyre idegesebb voltam.
-Sziasztoooooook.- nyitotta ki az ajtót Zayn hatalmas vigyorral az arcán.
-Hahó.-ölelte meg Fay.
-Lányok ő itt Perrie.-Mutatta be nekünk büszkén barátnőjét.Meg kell mondanom,hogy Perrie nagyon nagyon szimpatikus volt. Ráadásul hihetetlenül gyönyörű is.Na ilyenkor jön elő a kisebbségi komplexusom is.
Liam ugyanígy bemutatta nekünk Danielle-t. Na hát vele sem voltam másképp.
És ekkor jött Eleanor.

-Sziasztok. El vagyok.-mosolygott kedvesen.
-Remek.-motyogtam-Úgy értem, örülök,hogy megismerhetlek.-varázsoltam arcomra egy műmosolyt,miközben magamon éreztem Fay,"mi a francot csinálsz?" pillantását.Mikor túl voltunk a bemutatkozáson, hirtelen megszomjaztam.
-Srácok,merre találom a konyhát?-kérdeztem.
-Majd én megmutatom.-ajánlotta fel kedvesen El. Király.gondoltam magamban.
-Szóval Amerikából jöttél?-kérdezte.
-New Jersey-ből.-és bekövetkezett a kínos csend.-ő...és hogy ismerted meg Lout?-törtem meg a csendet.
-Hát....igazából én is csak egy sima Directioner voltam,aki elment egy koncertjükre.De még előtte találkozhattam velük.És hát onnantól kezdve szerelem volt első látásra.-pirult el.
- Ez aranyos.És mit éreztél mikor először megláttad?
-Nem is tudom.A szívem majd kiugrott a helyéből és nem tudtam másra gondolni.Ezernyi pillangó repdesett bennem és még sorolhatnám évekig.-válaszolta vidáman.
És ekkor jöttem rá,hogy ez a lány tényleg aranyos és én soha nem akarnék semmi rosszat neki.Csak egy gond volt.Hogy én is ugyanezt éreztem.

9.fejezet

Úgy érzem,teljesen túl vagyok a múlton.Olyan régóta emésztett már, de sosem volt bátorságom elmondani senkinek az igazságot. És most megtettem.Végre elmúlt a szorongás, a fájdalom, és a bűntudat amit eddig éreztem.Persze, azt nem mondom,hogy elfelejtettem. De a szomorúságomat most egy egészen más dolog vette át.Rózsaszín köd, amit már olyan régen éreztem. A tudat hogy van mellettem valaki, akire mindig számíthatok felbecsülhetetlen.Nem is tudom mennyi idő telhetett el azóta ,hogy itt vagyunk az erdőben.Elvesztem az időérzékem ha vele vagyok.

- Köszönöm. - suttogtam a nyakába,miközben ő még mindig védelmezően ölelt.Nem engedett el.Éreztem,hogy nem néz rám másképpen,azt,hogy megért engem.

-Tudod,ezt még meg kell szoknom.- céloztam az összekulcsolt ujjainkra.

- Miért ez olyan rossz? - kérdezte Harry drámaian.

-Aha.Borzalmas.-nevettem,miközben egy apró csókot leheltem ajkára.- Amúgy téged az nem zavar,hogy bármelyik pillanatban lefényképezhet minket egy paparazzi? - kérdeztem,ugyanis már nem az eldugott kis erdőben voltunk,hanem a nyílt utcákon sétálgattunk.Jó,mondjuk az is igaz ,hogy Harry napszemüveget és sapkát viselt,de akkor is.

-Ha téged nem,akkor engem sem.-mondta.-Ez nagyon nyálasan hangzott,igaz? 

-Igen.-néztem rá.-De nem bánom.-mosolyodtam el,mire megajándékozott egy puszival.
-Figyelj...Ma lesz interjúnk az Allen Carr show-ban és szinte biztos vagyok benne,hogy meg fogják kérdezni, van -e barátnőm.És...
-Én...nem is tudom.Még nembiztos,hogy el szeretném mondani a világnak.Az még túl gyors lenne nekem.
-Megértelek.-mondta-Viszont mi lenne ha eljönnél a stúdióba? Charlie-t is hozhatnád magaddal.
-Hát, végül is miért ne?

Mondanom sem kell,hogy amikor Charlie megtudta,hogy hova is megyünk este, teljes extázisba került.Olyan szinten sikítozott,hogy a szomszédszobából átdörömböltek.Persze én erre olyan röhögőgörcsöt kaptam,hogy már át is jöttek.
-Ki mondta,hogy normálisak vagyunk?-nevettem
-Ő...mondta ezt valaki?
-Költői kérdés volt,okoskám.-öltöttem rá ki a nyelvem.
-Hahaha.-Kacsintott.-De amúgy mit mondunk,ha megkérdezik,hogy kik vagyunk?
-Hát..barátok?
-Ja,mert ezt beveszik.
-Jól van na.Ne bántsd az ötletelőt.-durciztam be.-Viszont,el kéne kezdeni készülődni.

Én egy kék rövid,egybe ruha mellett döntöttem,aminek a két oldalán volt egy vágás. A hajamat egy kontyba fogtam fel,hozzá egy karika fülbevalót választottam. Charlie egy rózsaszín felsőt vett fel, és hozzá egy szintén pink színű,virágos szoknyát választott.A hajába pedig egy lila hajpántot tett.

Miután mindketten késznek nyilvánítottuk magunkat, kaptam egy üzenetet Harry-től.
"Mindjárt ott a kocsi értetek. Már várom,hogy láthassalak.     Xx-H"

-Hát akkor menjünk.-kiáltott Charlie.

                                                                       *Charlie*

Hát akkor menjünk.-Kiáltottam.Nagyon-nagyon izgultam.Hihetetlen ami ilyen rövid idő alatt történt velünk.Itt vagyok Londonban,az álmaim városában.Egy jó kis munkám van a Nando's-ban.
Fay pedig...még ezeken kívül ,ilyen rövid idő alatt szerelmes lett.Igaz ezt így még nem mondta ki, de csak úgy lesüt róla.A választottja pedig nem más mint Harold Edward Styles. Persze.Imádom őt,hiszen Directioner vagyok.Viszont féltem is Fay-t. Hiszen Harry nem arról híres,hogy annyira meg szeret állapodni.Ráadásul majdnem minden este más lányokkal látjuk. Tudom azt,hogy Fay-nek már tört össze a szíve és,hogy nagyon nehéz időszakon ment keresztül. A legjobb barátnőm és nem akarom,hogy bántódása essen.
Ámde most,úton vagyunk az Allen Carr show-ba. Mikor leértünk az udvarra, egy hatalmas fekete autó állt ott. Olyan mint amiben a hírességeket szállítják. Teljesen ledöbbentem mikor megtudtam,hogy ez a hatalmas kocsicsoda értünk jött.
-Ms.Chamberlin, Ms.Scott - nyitotta ki az ajtót a sofőr.Minket sem kellett kétszer kérni és bevetődtünk a hátsó ülésre.
-Huh.Ez azért nem semmi.- mondtam.
- Gondoltam,hogy Harry valami jó kis kocsit fog küldeni,de ez azért nem semmi.Te jó isten, még pezsgő is van, meg mini tv.-ámuldozott Fay.
-Szerintem használjuk ki .-kacsintottam.

Egy kis kocsikázás után,már meg is érkeztünk a stúdióhoz.
-Na izgulsz? Mert én nagyon.-jelentettem ki.
-Na gyere ,menjünk.-suhant el mellettem.Hát természetesen az ajtónál volt egy kis gond,ugyanis nem akartak minket beengedni, ezért ki kellett hívni a fiúk menedzserét,aki persze rögtön segítségünkre sietett és jól letolta    a biztonsági őrt.A stúdió belső része nem lepett meg,ugyanis mindig is függője voltam ennek a show-nak és vagy ezer képet láttam már a belsejéről is.Akkor viszont meglepődtem,amikor előttem állt a One Direction díszes társasága.
- Szóval, srácok, bemutatom Fay-t és Charliet.-jött oda hozzánk Harry. Elég vicces volt amikor ő próbálta megcsókolni az én kis barátnőmet,ő meg próbált elhúzódni. Egy kis időbe telt mire szegény srácnak leesett,hogy mi van.
-Jó végre megismerni titeket,Ha már minden percbe ti vagytok a téma.-nevetett Liam.
- Mert ti olyan keveset szerepeltek a beszélgetéseinkben.-mosolyogtam rá vissza.Sorba megölelgettük egymást.Viszont valami fura volt. Mikor Louis megölelt, az valahogy más volt.-Ne ne ne ne ne. Verd ezt ki a fejedből Charlie. Neki barátnője van.- szidtam magam gondolatban.Épp csak pár szót váltottunk egymással amikor  egy statiszta már oda is jött hozzánk,hogy a fiúknak menniük kell.Igaz nehezen, de elengedtünk őket.
Tudom,hogy nem szabadna,de nem tudok másra,csak Lou-ra gondolni.Miután megölelt - lehet,hogy csak beképzelem-olyan furán viselkedett. Távolságtartó volt. Éppen megkérdeztem volna Fay-t, amikor csörgött a telefonja.

                                                                  *Fay*

Lesokkoltam,amikor megláttam a csörgő telefonom kijelzőjét.Nem másé,mint az apám neve villogott.Már nem is tudom,hogy mikor beszéltünk utoljára,most meg hirtelen felhív?
-Nem veszed fel? -hallottam Charlie hangját.
-Ja de,persze.-Mondtam zavartan.Egy kicsit odébb vonultam és megnyomtam a kis zöld gombot.
-Apa?-szóltam bele bizonytalanul.
-Szia Fay.-mondta,azon a tipikus merev hangján.-régen beszéltünk.
-Figyelj.Ennyi idő után, nem hívsz fel csak úgy érdeklődni.És ezt te is tudod.
-jól van.Tudom,hogy elcsesztem, de tényleg szeretném jóvá tenni.-éreztem,hogy bekönnyesedik a szemem.
-Ezen már nincs mit rendbe hozni.Csak mond meg,hogy mit szeretnél.
-De ne mond,hogy én nem próbáltam meg.   Kimberly látogatóba megy hozzád Londonba.
-Hogy mi? -értetlenkedtem.
-Jó,igaz.Az egyik barátnőjét megy meglátogatni,de egyúttal hozzád is benéz.Próbálj meg kedves lenni.Három nap múlva érkezik.menj ki érte a repülőtérre.
-Hát,köszönöm,hogy ennyi év után szíveskedtél felhívni azért,hogy legyek kedves a nevelt lányoddal,akit még életemben nem láttam.Hát nagyon köszönöm.-Azzal lecsaptam a telefont.Annyira tudtam,hogy nem azért hív,hogy érdeklődjön felőlem.A saját lánya felől.
-Minden rendben? - jött oda aggódva Charlie.
-Persze,minden oké.-töröltem le a könnyeimet.-Már el is kezdődött az intejú? - váltottam gyorsan témát és a fiúk felé fordultam.Nagyon élveztem az egész műsort.Ez a pali tényleg nagyon vicces.Elfeledtette a gondokat.

-Na és fiúk.Mi újság lányok terén?-tette fel a rettegett kérdést Allen.
- Én még mindig együtt vagyok Eleanor-ral.-válaszolta Lou. Erre Charlie mintha egy kicsit zavarban lett volna.De inkább nem kérdeztem rá.-Liam, Danielle-el, Zayn pedig Perrie-vel.
-Na és te Harry?
-Jelenleg nem járok senkivel.-adott egyszerű és tömör választ,miközben kinézett rám.
-És a két lány akivel jöttél? Valamelyikőjük?-faggatta tovább.
-Ők csak barátok.-válaszolta.

8.fejezet

                                 

Éreztetek már azt,hogy a szívetek hevesebben ver és majd' kiugrik a helyéről, amint meglátjátok azt a bizonyos személyt?Azt,hogy valakinek fontos vagy és törődik veled? Mert én pont ezt érzem.De ennek ellenére bizonytalan is vagyok. Bizonytalan,mert nem lehet az,hogy valami ennyire gyorsan,egyszerűen és zökkenő mentesen történjen velem.Félek,hogy egyik pillanatról a másikra valami tönkreteszi a boldogságomat.Elmélkedésemből az épp a szobába becsörtető Charlie zavart meg.
-Na hali te kis szerelmes.-vigyorgott rám.
-Ezt meg honnan veszed?-tettettem a hülyét.
-Jajj drágám az arcodra van írva.Amúgy meg, egyértelmű,hogy történt veled valami tegnap, amit nem mondasz el.-vágta be a durcát.
-Jólvan na elmondom. Szóval tegnap mikor leléptünk Nando's-ból,hát eléggé összevesztünk. Egyik pillanatban még minden rendben volt, a másikban meg elkezdett kérdezősködni rólam és Lou-ról. Én persze mondtam neki,hogy nincs köztünk semmi, de ő nem hitt nekem. És tulajdonképpen ezen vesztünk össze és ott hagytam.Visszarohantam egyenesen a szobámba. Egy kicsit késöbb valaki dörömbölni kezdett az ajtómon, és mikor kinyitottam Harry állt ott és megcsókolt.
-Megcsókolt? Úristen úristen úristen.-kezdett ugrálni össze vissza.-És akkor most együtt vagytok?
-Hát nem tudom.Még nem igazán beszéltünk róla.De sajnos muszáj lesz.-mondtam, mikor sms-t kaptam.

                                                                     *Harry*

4 nap. Ennyi idő telt el azóta,hogy először megláttam Fay-t énekelni a Nando's ban. Akkor még nem is gondoltam volna, hogy a közeljövőben ilyen érzéseket fog kiváltani belőlem valaki. És megtörtént.Most már tudom,hogy okkal támogattam Niall ötletét a kajálással kapcsolatban.Biztos vagyok benne,hogy nem volt véletlen.Igaz még nem tudom  és nem is akarom kijelenteni,hogy szeretem Fay-t, de azt érzem,hogy ő nem egy olyan lány, aki a hírnévért vagy a pénzért lenne velem.Hanem önmagamért.És valljuk be,hogy amióta híres lettem,még nem találkoztam ilyennel.Igaz még csak most ismertem meg, de úgy érzem,hogy neki elmondhatom  minden érzésemet.Nem kell megjátszanom magam,hanem önmagam lehetek. A srácokon kívül, nem igen van erre példa.És hogy miért akadtam ki hirtelen a róla és Lou-ról készült képek miatt? Mert attól függetlenül,hogy tudtam,nincs köztük semmi,féltem attól,hogy elveszíthetem.Éppen ezért rohantam utána.Mikor kinyitotta az ajtót, nem is gondolkodtam,csak ösztönből megcsókoltam. Úgy éreztem,hogy ezt kell tennem. És mikor visszacsókolt, azt éreztem,hogy egy teljesen más világba kerültem.Egy gondok nélküli tökéletes helyre, ahol csak ketten vagyunk.Ő és én. Éppen ezért, (attól függetlenül,hogy reggel volt,ráadásul hétköznap)úgy döntöttem küldük neki egy sms-t:
                                                Nincs kedved velem tölteni a napot?    xx H.
Egy perc sem telt el, és már jött is a válasz.
                                                Neked is jóreggelt.:) amúgy épp úton vagyok suliba :S  Xx-F.

                                               És az minket mióta is zavar? :) A bejárat előtt várlak.  xx H.
Válaszát meg sem várva ültem be a Range Rover-embe. Már csak azt kellett kitalálnom,hogy mit is csináljunk.

                                                                       *Fay*

És az minket mióta is zavar? :) A bejárat előtt várlak.  xx H.-olvastam.Akaratom ellenére is mosoly húzódott a számra.Igaz nem is olyan régen ment el, de már most hiányzik.Mondjuk tökjó, hogy eddig kemény 1x voltam suliba,de jelenleg ez sem izgatott.Csak az járt a fejemben,hogy mit fogunk csinálni ma együtt.Szerencsémre az én drága Charlie-m bele ment abba,hogy falazzon nekem,így mikor megérkeztünk a bejárathoz, már feltűnés nélkül, mentem is a parkolóba.Egy-két perc múlva, már meg is láttam azt az ismerős autót.Meg sem vártam,hogy leparkoljon,már pattantam is be az anyósülésre.
-Jó reggelt!-köszönt Harry vidáman.
-Halihó.-mosolyogtam-Tényleg tök jó,hogy itt állunk az út közepén,de szerintem mennünk kéne,mert már észrevehették,hogy "eltűntem".-Mondtam,ugyanis nem igazán hiszem,hogy elhitték Charlie meséjét.

                                                                 *Harry*

Úgy döntöttem,hogy először is elviszem őt, a kedvenc kedvenc helyemre, egész Londonban.
-Szóval hova is megyünk?-kérdezte.
-Meglepetés.-vigyorogtam sejtelmesen.-de szerintem tetszeni fog.
-Remélem is.-húzta ki magát.Már elég régóta kocsikázhattunk, amikor megérkeztünk.Mikor kiszálltunk a kocsiból ugyan azt a finom illatot éreztem, amit minden alkalommal, mikor idejövök.A finom, eső utáni növény illat. Fay szemét bekötöttem egy kendővel,hogy ne láthassa hol vagyunk.
-Tuti,hogy elfogok esni.Te nem tudod,hogy én mennyire béna és ügyetlen vagyok.Hagy vegyem le a kendőt, lécci.-könyörgött.De én csak nevettem.
-Nyugi.Bízz bennem.
-Hát én figyelmeztettelek.-Mondta,miközben neki ment egy fának.
-Basszus.-kiabálta.Én nem bírtam tovább és keservesen röhögni kezdtem szegény lányon.Ő meg csak sértődöttem keresztbe tette a kezeit.-bízzak meg benned mi?-kérdezte.
-Ahham. Ugyanis itt vagyunk.-Azzal levettem a szeméről a kendőt. Kíváncsi voltam a véleményére.
-Azta.
-Na? Milyen?
-Ez...ez valami elképesztő.-ábrándozott.Pedig alapjába véve, nem egy nagy szám. Egy elhagyatott erdő.Ahol pedig épp vagyunk az egy tisztás féleség lehet,amin egy régi játszótér van.Mellette kő romok állnak, amik valaha egy szökőkutat alkothattak.Igaz a hely régen nem látott fűnyírót, de mind ennek ellenére, ez a legcsodálatosabb hely a világon.
-Igazából, az sem biztos, hogy ez itt még London, de... az biztos,hogy gyönyörű.Sokszor jövök ide.Néha dalt írni és néha csak gondolkodni.
-Ki gondolná, hogy a nagy Harry Styles , ilyen bámulatos helyekre jár.Na meg persze azt,hogy ilyen érzelmes.Ez a hely.. a legjobb dolog amit életemben láttam.-Mondta, azzal leült a régi játszótér egy darabjára.
-Te vagy az első akinek megmutattam ezt a helyet.Az igazság az,hogy régen, mikor a családdal, eljöttünk Holmes Chapel-ből Londonba, Gemma, a nővérem  hozott ide először. Azóta rengeteget járok ide.Szóval egyedül mi tudunk erről a helyről.
-Hát akkor most megtisztelve érzem magam.-mondta Fay,  mikor hirtelen megcsúszott a kövön és én pedig ösztönszerűen tartottam meg.Ott voltunk,ketten az erdő közepén,egymás karjaiban.Lenéztem a szájára, és közelítettem felé.Ajkaink épp össze értek, mikor elfordította a fejét.
-Mi a baj?-kérdeztem tőle suttogva.
-Még mielőtt bármi is történne köztünk, el kell mondanom valamit.-Válaszolta,miközben könnyei folyni kezdtek.

                                                                         *Fay*

Úgy érzem itt az ideje,hogy elmondjam az igazat.
-A szüleim válása után, nem igazán jártam haza.-kezdtem bele-Egyre többet voltam, a barátaimmal és ezáltal az ő barátaikkal is. Így ismerkedtem meg Nate-el.Nagyon sokáig csak barátok voltunk.De ahogy egyre többet voltunk egymással, elkezdtünk többet érezni a másik iránt.Eleinte még nem vallottuk be,talán még magunknak sem.Egy kis idő múlva,már nem bírtuk magunkban tartani az érzéseinket,így elkezdtünk randizni.Szerettem őt.Mindennél jobban.Ugyanígy éreztem akkor is,mikor már 2 éve jártunk.Bármit megtettem volna érte,de ő nem volt elég erős.Ugyanis 7 hónapja a szüleinek és a testvérének autó balesete volt.Mind a 3-an meghaltak.Én voltam vele amikor közölték vele a hírt.Teljesen összetört.A történtek után vagy egy hónapig nem láttam,amikor kaptam tőle egy üzenetet,hogy találkozzunk.Én persze naív módon azt hittem,hogy már minden rendben van.A Road hídnál találkoztunk New Jersey egy elhagyatott részén.-Ez volt az a pont amikor nem bírtam tovább és eltört a mécses.-Mikor megérkeztem ő már ott várt rám,de nem köszönt,csak a vizet és a hidat bámulta.Rögtön megértettem,hogy mit akar tenni.Könyörögtem neki,hogy ne tegye.De nem hallgatott rám,hanem elkezdett búcsúzkodni."Bocsáss meg nekem.Szeretlek Fay." Ezek voltak az utolsó szavai, azzal leugrott a hídról.Üvöltve borultam le a földre.Fájt.Iszonyatosan fájt.A tudat,hogy többé nem lehetek vele,megőrjített.-Folytak tovább a könnyeim-Nagyon sokáig utána akartam menni,de erős maradtam.Már amennyire,ugyanis ezek után elkezdtem bulizni.Egyfolytában ittam és partiztam. Ebből állt az életem.Éppen ezért küldött ide Londonba Anyukám. És Charlie...ő pedig nem a rokonom,hanem a legjobb barátnőm.Nem is tudom miért mondtam ezt én csak...sajnálom.-borultam sírva a nyakába.
-shh..-nyugtatott Harry. Mindennél jobban esett most a karjaiban tudni magam,biztonságban.

7.fejezet

Nem kicsit lepett meg, amit a laptopon láttam. Vagy egy millió képvolt rólam és Louis-ról, ahogy épp meg ölel .Na és persze a szalagcím nem más volt, mint "Louis Tomlinson lecserélte Eleanort?"

-Mégis mikor akartál szólni?És csak úgy eltűnsz?Hát nagyon köszönöm..
-Charlie . Kezdjük ott,hogy nem járok vele. Másodszor pedig,ha egy kicsit lenyugodnál, elmesélném,hogy mi történt velem.-És ezzel bele kezdtem a történetembe.
-Azta...szóval akkor most mi van veled és Harry-vel.?-kérdezte Charlie.
-Nem tudom. Tegnap óta nem igazán beszéltünk.
-oké,ezt értem.De mit érzel iránta?
-Hát...Nehéz erre válaszolni. Az egyértelmű,hogy belé tudnák szeretni.De én nem biztos,hogy ezt szeretném.
-De miért?
-Hát..először is. Charlie, ő egy sztár. Egyfolytában utazik. Ráadásul bármelyik lányt megkaphatja a világon, és te magad mondtam,hogy nem igazán szeret megállapodni.Mi egy teljesen külön világ vagyunk. És ebbe bele kell törődnöm.
-Figyelj, lehet,hogy híres, de attól még..-kezdte el mondani, de félbeszakítottam.
-Nem csak ez a baj.Én..-éreztem,hogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon,és újabbak követik.-Én csak,még nem tudom,hogy készen állok-e egy új kapcsolatra.Kérlek ne kérdezd,hogy miért.Még nem tudok beszélni róla.
-Hé,majd elmondod,ha készen állsz rá. De ha egy tanácsot adhatok. Egy próbát mindenképpen megér ez a Harry dolog. És mellesleg, akkor mostantól az unokatesódat kell játszanom?
-Te aztán tudsz témát váltani.-töröltem le könnyeimet.-És igen.Mostantól rokonok vagyunk.-öleltem meg,de ekkor megszólalt a telefonom.
-Haló?-szóltam bele bizonytalanul,mivel ismeretlen szám volt.
-Szia Fay.Harry vagyok.Figyelj ne haragudj,hogy reggel csak úgy leléptem,de muszáj  volt.
-Semmi baj megértem.-Mosolyogtam.-egyébként meg, elvoltam Lou-val.
-Ja gondolom.-nevetett a telefonba.-Amúgy arra gondoltam,hogy valamikor összefuthatnánk.Már persze, csak ha akarod.
-hát.....-húztam az agyát-legyen.Ma este fellépek a Nando's ba .Oda jöhetnél.
-Ezt meg is beszéltük.
-Akkor hétkor.
-Hétkor.Szia.
-Szia.-mondtam a telefonba mosolyogva.Hihetetlen.Amikor meghallottam a hangját a gyomromban pillangók repdestek.És amikor elköszönt,úgy éreztem,nem bírom ki estig,hogy láthassam.
-Tudod mit? Igazad van.Hallgatni fogok a szívemre.-mondtam Charlie-nak.
-Akkor jó. Szóval este találkoztok.-ugrándozott az a hülye az ágyon.
-Viszont, már alig van egy óránk,hogy odaérjünk,szóval kérlek,könyörgöm segíts elkészülni.

Ezt sem kellet többször kérnem,ugyanis az én drága "unokatestvérem" kezelésbe vett, miközben,én a ma esti számokat kezdtem el gyakorolni. Először is ruhát kerestünk.Hosszas gondolkodás után,egy pöttyös szoknya mellett döntöttünk, amihez egy zöld kardigánt vettem és egy övvel fogtam össze.

A hajamat csak simán kiengedve hagytam.Felraktam egy kis sminket ( szempillaspirál, szájfény), és már indultunk is a  Nando's ba.

-De jó,hogy megjöttetek.-jött oda hozzánk Mr.Morrison.-Charlie, mindjárt kezdődik a műszakod, úgyhogy készülj, Fay, neked meg van 5 perced.
-Igenis uram.-Mondtuk egyszerre. A gitáromat a nyakamba akasztottam, és már mentem is fel a színpadra.A szememmel végig a közönséget pásztáztam,de Harry-t sehol sem találtam.Tovább nem várhattam,úgyhogy bele is kezdtem az első számomba, ami nem más volt ,mint Cher Lloyd-tól a "Love me for me". "Cause I don't want u to love me ,If you don't wanna love me for me." Épp ezt a rész énekeltem, amikor nyitódott 
az ajtó és belépett ő.Nem bírtam ki,hogy ne mosolyodjak el. A számnak vége lett, ahogy az ezt követőknek is.Nagy nehezen levánszorogtam a kis színpadnak nevezett emelkedőről.Miután Mr.Morrison gratulált, rögtön a pulthoz siettem,ahogy múltkor is tettem és vártam.
-Ez gyönyörű volt.-hallottam a hátam mögül.Nem néztem hátra.Tudtam,hogy ki az.
-Köszönöm.-válaszoltam mosolyogva.És ekkor leült mellém.
-Régen láttalak.-kuncogott Harry.
-Ugye? Egyébként még mindig meg vagyok sértődve a reggeli ébresztő miatt.-néztem rá teljesen komolyan.
-Hát akkor,engedd meg,hogy kiengeszteljelek egy jó kis sétával.
-Legyen.Kapsz egy esélyt.-vigyorogtam.
-Hé,ő nem az unokatesód?-mutatott az épp előttünk elhaladó  Charlie-ra.
-ő...de. Bemutatlak neki.-válaszoltam zavaromban és oda hívtam az én legjobb barátnőmet.
-Szia.-mondta vidáman a szőkeség-Charlie Scott vagyok,Fay unokatesója.Te pedig biztosan Harry vagy.-játszotta a szerepét.
-Az volnék.Örülök,hogy megismerhetlek.
-Én is,viszont nekem mennem kell dolgozni.Remélem még össze futunk.Sziasztok.-Azzal elviharzott.

Még egy kicsit üldögéltünk a Nando's-ban,majd elindultunk,igazából még mi sem tudtunk,hogy hova.
-Szóval...láttam azt a cikket rólad és Lou-ról.
-Tudom én is.Annyira szánalmas,hogy mi mindent..várj.Ugye te nem hiszed,hogy..?Jézusom Harry. Nincs köztem és közte az égvilágon semmi.Bízz bennem.
-Akkor még is miért ölelgettétek egymást?-kérdezte gúnyos hangnemben.
-Most mi bajod van?-emeltem fel a hangom.-Előbb még semmi bajod nem volt,most meg hirtelen ilyen vagy.
-Mi bajom? Az hogy a legjobb barátom és a lány aki tetszik nem mondanak igazat.-kezdett kiabálni.
-Nem mondunk igazat?-kérdeztem hisztérikusan-Hát tudod mit, nem tudom,hogy hirtelen mi bajod van, de nem tartozom neked magyarázattal.-azzal elrohantam.Csak rohantam a sötétben.Éreztem,hogy a könnyeim folyni kezdtek.Most miért nem bízik meg bennem? Az egyik pillanatban még minden tökéletes, a következőben meg már az utcán üvöltözünk egymással.

Egy ideje rohantam az utcán, amikor végre megláttam a koleszt.A portással mit sem törődve rohantam az emeletre ,egyenesen a szobámba.Az ajtót kulcsra zártam,és sírva dőltem le az ágyra.Nem tudom mennyi idő telhetett el, amikor valaki kopogott az ajtón.Először nem törődtem vele,de amikor már percekkel késöbb dörömbölt is az illető megelégeltem.Abban a pillanatban,ahogy kinyitottam, valaki letámadta az ajkaimat.Nem kellett kinyitnom a szemem.Tudtam,hogy ki az.
-Te mégis mit csinálsz?-kérdeztem suttogva.
-Azt amit már rég meg kellett volna tennem.-suttogta vissza Harry, és újra megcsókolt.Életem legjobb csókja volt.Minden érzelem volt benne. A pillangók,pedig csak úgy repdestek a gyomromban.Nem akartam őt elengedni.Meg akartam állítani az időt,hogy együtt lehessünk.Csak ő és én.

6.fejezet

Másnap reggel arra ébredtem,hogy valaki engem néz. Olyan szinten álmos voltam, hogy akármennyire is érdekelt ki az, nem bírtam kinyitni a szemem.Viszont mikor az a valaki elkezdett kuncogni, nem bírtam tovább. Gondolhattam volna. Louis Tomlinson állt mellettem és rajtam röhögött.

-Ömm... Mi ilyen vicces?-kérdeztem kómás hangon

-Igazából semmi. Csak már fél órája állok itt és csak most ébredtél fel.-röhögött tovább.És ekkor ugrott be igazán a tegnap este.Az én nagy tájékozódási képességem és Harry. Akármennyire is fáradt voltan,nem bírtam tovább feküdni.Amilyen határozottan ültem fel, olyan határozottan is feküdtem vissza ugyanis Lou úgy döntött,hogy vizipisztolyos ébresztésben részesít. Na én meg persze sikítozva rohantam ki a szobából. Az a hülye gyerek meg végig kergetett az egész lakáson,mígnem beleütköztem valamibe. Pontosabban valakibe. Mikor felnéztem,Harry arcával találtam szembe magam, ami egyszerre sokkot,ijedséget,döbbentséget és fuldokló nevetést tükrözött. Nem bírtam tovább, és mind a hárman hangos nevetésben törtünk ki.Merje valaki azt mondani,hogy normálisak vagyunk.

A mi kis vizipisztolyosos akciónk után úgy döntöttünk,hogy reggelizünk valamit.Rám hárult az a nemes  feladat,hogy süssek valamit. Hát nem vagyok  valami nagy szakács. A tudásom a palacsintára korlátozódott,úgyhogy azt csináltam nekik.

-Amúgy nem úgy volt,hogy El-nél leszel?-kérdeztem Louis-tól. 

-Ott is voltam.Csak hazajöttem.-nyögte válaszkén,két falat között.-De tetszett az ébresztőm,ugye?

-Csodálatos volt.És te-néztem Harry felé-Te tudtál erről ugye? És élvezted is.

-Lebuktam-röhögött teli szájjal.

-Gonoszok vagytok.És ezt még nagyon vissza fogjátok kapni.-néztem rájuk ördögien.

-El nem tudom mondani,hogy mennyire megijedtünk.-röhögtek még mindig.

-Akkor most megsértődtem.-azzal vigyorogva felvonultam az emeletre,mivel rájöttem,hogy még ugyanúgy ülök itt, ahogy felkeltem.Bevonultam a fürdőbe és magamra kaptam a tegnapi ruháimat amik-szerencsére-már megszáradtak.Gyorsan valami értelmes fejet varázsoltam magamnak,majd lesuhantam az emeletről.

-Na mi van hiányoztam?-kérdezte Lou.

-Nem.Csak szomjas vagyok.-öltöttem ki rá a nyelvemet.-amúgy hol van Harry? 

-Talán ő hiányzik?

-hát jobban mint te.-nevettem-De most komolyan,hol van?

- Paul, a menedzserünk hívta,hogy elveszett a hanganyaga az egyik számunkhoz és,hogy most azonnal menjen be a stúdióba.Azt üzeni,hogy nagyon sajnálja és rám bízott mára.

-Mert mi vagyok én 5 éves?-kérdeztem.

-Nem,csak elfelejtetted,hogy hol laksz.-röhögött.

-Jó,befogtam....És mit csinálunk ma?-kérdeztem vidáman.

-Hát....megpróbáljuk ki deríteni,hogy hol laksz.Na meg körbe vezethetlek a városban, ha még nem láttad volna.Na?

-Tökéletes lesz.-Mosolyogtam rá.

Épp ültünk volna be a -gyönyörű-kocsijába,amikor eszembe jutott valami.

-Lou,ugye tudod,hogy szeretlek?-néztem rá bociszemekkel.
-Na mit akarsz?-kérdezte.

-Szóval az igazság az,hogy még sosem utaztam olyan piros,londoni buszon, és...

-Te most komolyan busszal akarsz menni?-kérdezte elkerekedett szemekkel.

-Könyörgöm. Mert ha nem jössz velem, akkor megyek egyedül, és megint elfogok tévedni,ezért Harry téged fog lecseszni.Ráadásul,sírni fogok, és azt nem engedheted.-Néztem rá komoly tekintettel.

-Na jó,legyen. De csak azért,hogy ne sírj.-Néztünk farkasszemet, de egy percen belül mind a ketten, elröhögtük magunkat.

Rengeteget gyalogoltunk, mire találtunk egy buszmegállót.Hát igen... ez mégiscsak az Északi-negyed.Közben rengeteget dumáltam Lou-val. Tényleg eszméletlen jó fej.Olyan volt mintha a nem létező bátyámmal beszéltem volna.
-Amúgy.....régen láttam Harry-t ilyennek.
-Mármint milyennek?-kérdeztem.
-Olyan más volt.Végig csak rólad tudott beszélni.Ráadásul teljesen ki van virulva.Tudod ,az utóbbi időben eléggé maga alatt volt.Mostanában elég nehezen viseli a hírnevet.De jöttél te, és megint a régi.
-Én, nem tudom mit mondhatnék.Az igazság az,hogy nagyon megkedveltem őt. De még nem tudom,hogy készen állok-e egy új kapcsolatra.
-De miért?
-Nem szeretnék róla beszélni.Ne haragudj de....
-Hé,semmi baj.-vágott közbe Lou, majd megölelt. Nagyon jól esett egy barát ölelése. Most erre volt a legnagyobb szükségem.
-Köszönöm.-suttogtam a nyakába.Nem is tudom,hogy mióta állhattunk ott, amikor begördült a busz.Hatalmas nagy élmény volt a jármű tetejéről nézni a várost. Mivel még mindig nem tudtam, hogy hol van a koleszom, találomra szálltunk le a Trafalgar térnél.

Rengeteget sétáltam a kis szupersztárral, vagy órákon keresztül. Közben Harry-vel is beszéltünk, aki -mint megtudtuk-még mindig a stúdióban volt.
-Figyelj,tényleg nagyon jó volt ez a nap meg minden, de most már tényleg meg kéne tudnunk, hogy hol is laksz.-vigyorgott rám az a hülyegyerek.-várjunk csak.De a sulid nevét tudjuk nem?
-Ahham. A Sixth Form-ba járok.-Na igen. Nem volt annyi eszünk,hogy felhívjuk a suli.Tipikus.Miután elszörnyülködtünk azon,hogy mennyire szőkék vagyunk, felhívtuk a sulit. Mivel már tudtuk a pontos címet, úton is voltunk az úti célunk felé.
-Köszönök mindent te nagyon hülye.-fordultam nevetve Louis-hoz,mikor megérkeztünk.
-Én köszönöm te nagyon szőke.-nézett rám teljesen komoly arccal.
-Hát akkor most sírni fogok.-jelentettem ki.
-Jólvan na. Gyere ide.-ölelt meg .-Viszont most menjél.
-Elküldesz?-ironizáltam.-Jólvan na. Akkor szia.-köszöntem meg, és már mentem is be a bejáraton.
Mikor beértem a szobámba Charlie-val találtam szembe magam.
-Ez meg mi?-kérdezte csodálkozó tekintettel, miközben felém fordította a laptopját.

5.fejezet

-Harry? Te meg mit..

-Csak ülj be! Veszélyes ez a környék ilyenkor.

-Köszönöm-hálálkodtam-És te mit csinálsz itt ilyenkor?

-Nem is tudom...mondjuk itt lakom?-nevetett-A kérdés az ,hogy te mit keresel erre? Csak nem engem keresel?-Vigyorgott rám.

-Ahha.. Csak szeretnéd-nevettem vele- Egyébként az egész úgy kezdődött,hogy pár baráttal elmentünk a városba,én meg lemaradtam telefonálni. Mire letettem, már nem találtam meg őket. Mivel a mobilom lemerült,úgy döntöttem,hogy megpróbálok egyedül eligazodni,de itt kötöttem ki.

-És miért nem kérdeztél meg valakit,hogy merre kell menned?-értetlenkedett.

-Ne nevess. De elfelejtettem a kolesz címét...és a nevét.

-Jajj , de szőke vagy.-nevetett egyre hangosabban.

-Ha tovább röhögsz sírni fogok!-figyelmeztettem.

-Jólvan na, abba hagytam.

-Egyébként, hova megyünk?

-Hát mivel,halvány lila gőzöd sincs arról,hogy merre laksz jelenleg, ezért hozzám.

-De nekem holnap suli van.

-Nyugi majd én elintézem.-nyugtatott meg.

Mikor leparkolt a Range Roverrel, azt hittem elájulok a látványtól. Egy hatalmas,tulajdon képpen majdnem hogy palota előtt álltam, és valószínűleg a szám is nyitva maradt.

-Na tetszik?-állt oda mellém.

-Ez... én meg sem tudok szólalni. Ez elképesztő.

-Akkor esetleg be menjünk?Csak mert 5 perce itt állunk és bambulsz.-lökött oldalba.

-Jólvan na. Nem mindenki van hozzá szokva ilyen palotákhoz. Jajj menjünk már be.-néztem rá könyörgő szemekkel.

-Kérdésed számomra parancs.-ezzel kinyitotta az ajtót.-Hölgyem, öné az elsőbbség-ironizált.

-Köszönöm Uram..

Mikor beléptem a "házba" , hát tulajdon képpen olyan volt mint amilyenre számítottam.Hatalmas volt és gyönyörű. Viszont valami feltűnt. Rend volt. Túlságosan is. Mikor rákérdeztem Harrynél, csak annyit mondott, hogy Louis,El-nél van, ezért nincs kupi. 

-Hát igen... ez is gyönyörű.-ámuldoztam.

-köszönöm.Én is szeretem. Most viszont mesélj magadról.-mondta,miután levetődtünk a  kanapéra.

-Hát hol is kezdjem? Mondjuk, a nevem igazából Emily. A Fay csak a második nevem. DE azt jobban szeretem. Azt inkább érzem a magaménak.. Sajnos egyke vagyok,pedig mindig akartam testvért. Imádok énekelni,mindennél jobban. Aztán... a szüleim elváltak,mikor 14 éves voltam.Az nagyon megviselt.Az igazság az.hogy nincs valami izgalmas életem. Legalábbis eddig nem volt. És hát, most itt vagyok Londonban.

-És kit is jöttél meglátogatni? -Jajj ne. Csak ezt a kérdést ne.

-ömm.....az unokatesómat. Charliet .Tudod azt a lányt,akivel a Nando's-ban voltam.-Jesszus mit mondtam már megint.

-Azt hittem ő a legjobb barátnőd.

-Hát igen... nagyon jóban vagyunk.-hazudtam.-Viszont most te mesélj magadról.

Rengeteget mesélt magáról. Egészen az x-factor előtti időktöl kezdve mindent elmesélt. Éjfél volt már, mikor rájöttem,hogy órák óta beszélgetünk.De még nem voltam fáradt. És ahogy láttam ő sem.

-Énekeljünk.

-Mi? most?-hitetlenkedtem.

-ahham. Miért ne? Várj,hozom a gitáromat.-És meg sem várva a válaszomat,rohant fel az emeletre.Hihetetlen ez a srác.Viszont félek. Félek,mer egyre jobban kezdem megkedvelni. És nem tudom,hogy készen állok-e rá.Gondolat menetemből, gitárszó ébresztett fel.Harry kezdte el játszani mellettem Ed Sheeran, Drunk című számát. A hangja átjárta a házat.A refrénnél én is bekapcsolódtam. Sosem éreztem még ilyet. Ez volt a legjobb dolog, amit valaha csináltam. Végig egymás szemébe néztünk.A számnak vége lett, és még mindig egymást néztük. A szívem hevesebben kezdett verni amikor arca közelíteni kezdett felém. De az eszem gyorsabban cselekedett mint a szívem és elfordultam.

-Nekem ez még nem megy.-mondtam megtörten.

-Én sajnálom. Nem akartam..

-Ne. Én csak még nem állok készen.-vágtam közbe.-Azt hiszem lefekszem. Hova mehetek?-kérdeztem zavartan.

-Első emelet, balra az első ajtó. Megfogod találni.-mondta kedvesen.Épp elindultam volna, amikor meggondoltam magam.-És Harry. Köszönök mindent.-Azzal egy puszit nyomtam az arcára.A válaszát meg sem várva siettem fel az emeletre.

Díj

Úristen! A blogom megkapta a legeslegelső díját. El sem tudom mondani,hogy mennyire örülök neki. Nagyon köszönöm   Etus.  http://lovestorywithharrystyles.blogspot.hu/  <3

1. Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról.
2. A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell.
3. 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.

1.

1. Mindenem a zene, imádok énekelni.
2. Szeretek táncolni.
3.Már 7. éve járok színjátszásra.
4.December 24.-én lesz 1 éve,hogy Directioner vagyok.
5.Már több mint 2 éve Belieber is vagyok.
6.Minden álmom,hogy kimehessek London-ba.
7.Pár év múlva jelentkezni szeretnék az X-Factor-ba  (lehetőleg a Brit-be :P)
8.Példaképem Demi Lovato.
9.Nagy Little Mix fan vagyok, és van egy oldalam is.
10.Imádok blogokat olvasni :)
11. Imádok sorozatokat nézni.

2.

1. Ki a példaképed? A csodálatos Demetria Lovato <3
2. Mivel szeretnél foglalkozni felnőttkorodban?   Színésznő és énekesnő szeretnék lenni.
3. Selena Gomez, Demi Lovato és Miley Cyrus közül kit kedvelsz a legjobban? Csak nem Demi? :))
4. Mi a kedvenc városod? London.
5. Ki a kedvenc One Direction tagod? Talán Harry. De mind az ötüket imádom.
6. Mi ösztönzött arra, hogy írj egy blogot? Őszintén? nem tudom. Csak hirtelen úgy éreztem,hogy ezt kell tennem.
7. Mi a legnagyobb álmod? Hogy Londonba mehessek és híres énekes és színésznő legyek :)
8. Hogyan jellemeznéd önmagad? Huh, nehéz kérdés. Szerintem egy nagyon nyitott, vidám lány vagyok, aki sosem adja fel az álmait :)
9. Mit csinálsz szabadidődben? Énekelek, táncolok, színészkedek és írok.
10. Mi a kedvenc ételed? Nem tudom. Imádom a kajákat. (mint Niall :P)
11. Mi a kedvenc filmed? Felhők felett 3 méterrel, Justin Bieber:never say never, Ideglelés Csernobilban... meg még sok minden. De inkább sorozatokat nézek :)

3.

1. Melyik a kedvenc színed?
2. Mi a legnagyobb álmod?
3.Melyik a kedvenc sorozatod?
4.Ha lehetne egy szuper képességed, mi lenne az?
5.Ha vissza mehetnél az időbe (bármelyik korba, évszázadba) hova mennél?
6.Van olyan szereplő a blogodban, akit egy ismerősödről mintáztál?
7.Miért szeretsz írni?
8.Ha valamelyik 1D tag megkérné a kezedet, mit mondanál?
9.Voltál már Londonban?
10.Ki az az ember az ismerőseid v. családtagjaid közül akire felnézel, és miért?
11.Hány blogot olvasol összesen?

Jelöltjeim: 

Etus: : http://lovestorywithharrystyles.blogspot.hu/

Chère Styler : http://harrystylesbestlovestory.blogspot.hu/

És nagyon köszönöm Etus <3

4.fejezet

                                                        
                                                                      *Harry*

-És ennyi.- Kiáltotta a producer.-Jól van fiúk.Szép munka volt.
-Akkor végeztünk?-kérdezte reménykedve Niall.
-Nem ezt mondta?!-nevetett Liam
-Jólvan na. Csak éhes vagyok.
-Niall, édes drága kiscsillagos virágszálam. Most dobtunk be 5 egész pizzát.És nem nem megyünk Nando's-ba. -Jelentette ki Zayn.
-Hát nem tudom. Egész nap forgattunk. Szerintem ez kijár neki.-Álltam a szőkeség mellé.
-...Irány a Nando's.-Kiáltottuk egyszerre.

Hát igen. Úton voltunk a mi kis kedvenc éttermünk felé. Mikor oda értünk meglepően sokan voltak. Vajon tudták,hogy ide jövünk? Nem hinném. Mikor beléptünk egy gyönyörű hangot hallottam. Niall azért örült a fejének, mert Demi szám ment, nekem viszont más kötötte le a figyelmemet. Csak bámultam az ismeretlen lányra, aki mellesleg nagyjából hülyének néz, úgy vigyorog. Valahogy más volt ez a lány. Olyan természetes. Nem olyan akikkel eddig voltam.Teljesen kimaradt a külvilág. Semmilyen hangot nem hallottam. Csak őt figyeltem.A következő pillanatban, valami vizeset éreztem magamon.Ekkor esett le,hogy az a négy hülye leöntött vízzel. Ja, és mellesleg mindenki rajtam röhögött. Szegény lánynak pedig,vissza kellett tartania a nevetését,miközben a Wmyb-t játszotta. Hát ennél nagyobb hülyét nem csinálhattam volna magamból.

                                                                         *Fay*


Miután befejeztem a "mini koncertemet" mint az őrültek rohantam Charlie-hoz és a nyakába vetettem magam.
-Uramisten! Elképesztő vagy csajszi.
-Hazudni bűn.-Nevettem vele.
-Fay!-jött oda Mr.Morrison-Hát..hogyis mondjam. Most őszinte leszek. Nem tetszett.
-Én..-kezdtem volna bele amikor közbe vágott.
-Mert imádtam.-fejezte be nevetve a mondandóját, mire én és a kezemet szorongató barátnőm felsikítottunk.
-Ó és azt elfelejtettem mondani,hogy ingyen ital fogyasztás jár neked. Charlie, te viszont most mész dolgozni.
-Igen is uram.-Felelte vidáman az előbb említett. Én pedig,úgy döntöttem,hogy igénybe veszem az én kis ajándékomat, és rendeltem egy gyömbért.Leültem a pulthoz,majd belekortyoltam az italomba.
-Szia.-Köszönt egy számomra ismeretlen hang.Megfordultam, és  azzal a vakító zöld szempárral találtam szembe magamat , amelyik nemrég engem bámult.Meglepettségemben egy szót sem tudtam kinyögni neki.
-öh..bocsánat én csak, szóval,én... Kezdjük elörről. Harry vagyok.
-Tudom.Vagyis én meg Fay. Amúgy látom megszáradtál.-vigyorogtam rá.
-Ne is mond. Annyira hülyék. Szóval te nem ide valósi vagy.Igaz?
-Igaz. New Jersey-ből jöttem.
-Az messze van. És mi szél hozott erre felé?-kérdezte költőien.Letaglóztam. Nem tudtam,hogy mit válaszoljak.Szóval kinyögtem az első dolgot ami csak eszembe jutott.
-Én csak meglátogatok valakit.-Most miért mondtam ezt?!
-Szóval nem maradsz sokáig?
-Hát.. még nem tudom.
-Minden esetre üdv itt.-Mosolygott rám féloldalasan.
-Hé Harry. Gyere menjünk.-Kiáltott neki oda Louis.
Máris-válaszolta.-Hát akkor remélem még látjuk egymást.
-Énis.Szia-Azzal ki sétált az étteremből.

Másnap arra ébredtem ,hogy valaki ugrál rajtam. Nem más volt az mint az én drága szobatársnőm.
-Kelj fel! Első tanítási nap! -ordította a fülembe.
-Basszus. elaludtam.
Életemben először fénysebességgel készültem el, és már rohantunk is az osztályunk felé.
Összefoglalva. Egész jó volt ez a nap. Igaz az osztályfőnök egy idegbeteg őrült, de az osztály nagyon jó arc. Mindenki nagyon kedves volt és egyre több barátom van. Egy ketten még fel is ismertek a Nando's-ból .
Suli után úgy döntöttünk,hogy egy kicsit szét nézünk a városban. Már vagy egy órája szeltük az utcákat, amikor megszólalt a telefonom.
-Ti menjetek nyugodtam tovább. Én mindjárt utánatok megyek.-Mondtam az újdonsült barátaimnak.-Haló?
-Szia Fay. Anya vagyok. Tudom,hogy még mindig haragszol, de tudd,hogy nagyon hiányzol. És..
-Anya, egyáltalán nem haragszom. Sőt örülök neki,hogy itt vagyok.Tudod végre jól érzem magam.
-Nagyon szeretlek kicsim.-Éreztem a hangján,hogy sír.
-Én is téged.Viszont most leteszem a telefont,mert fél perc és lemerülök. szia.-És ezzel kimerült az aksim.
Talán mégsem volt olyan rossz anya mint gondoltam.Rájöttem,hogy tényleg hiányzik,úgyhogy most azonnal vissza megyek a szobámba és feltöltöm a telefonomat. Viszont van egy kis gond. Fogalmam sincs,hogy hol vagyok.

Már vagy órák óta bolyongtam London utcáin.Nem találtam egy ismerős utat sem. És mivel szakadt az eső,természetesen senki sem állt meg,hogy segítsen. Bepánikoltam. London utcáin voltam valahol. És ráadásul már sötétedett is, na meg az eső is szakadt folyamatosan. Viszont egy teljesen új helyre keveredtem. Mintha már nem is London lett volna. Mindenhol óriási villák álltak. Na meg a limuzin sem volt egy ritka dolog. Talán ez lehet az Észak-i negyed. Miközben nézelődtem, megláttam az út másik oldalán két gyanús alakot közeledni. Most már tényleg féltem. Rohanni kezdtem  a sötétben,tulajdonképpen én magam sem tudom,hogy hová.Csak minnél messzebb azoktól  az emberektől.Rengeteg ilyen sztorit hallottam már,hogy fiatal lányokat kapnak el az utcán. És nem akartam én is egy ilyen történet szereplője lenni. Hirtelen egy autó állt meg mellettem az úton.
-Szállj be gyorsan.-Mondta egy ismerős hang.

3.fejezet

Sziasztok :) Egy kis késéssel ,de itt van az új fejezet. Ha úgy gondoljátok, nyomjatok egy tetszik gombot  ...Nagyon megköszönném :))) Xx

Hát igen..csak nekem van annyi eszem,hogy esernyő nélkül vágok neki London utcáinak,miután,egy bizonyos bunkó alak elcsaklizza a taximat.Miközben már vagy 2 órája próbáltam eligazodni,hogy igazából hol is vagyok,természetesen az eső is zuhogni kezdett. Szerencsére még szorult egy kis kedvesség az emberekbe és segítettek nekem eljutni a kollégium-ig. Mire oda értem, rongyosra áztam és az én drága Charliem is megjött már. (aki mint megtudtam,elintézte hogy egy szobában lehessünk.) Amint beléptem az ajtón,aggódó pillantásával találtam szembe magamat.
-Te mégis hol a frászkarikásmindenségben voltál?
-Hát..nem volt taxim ,szóval gyalog indultam ,de fogalmam sem volt,hogy hol voltam,éppen ezért segítséget kellett kérnem és most itt vagyok. Ja,és elkapott az eső is.-soroltam fel neki mindent egy szuszra.
-Az úgy komoly. Viszont nem fogod kitalálni ,hogy mit láttam.-Miután rájött,hogy tényleg nem fogom kitalálni,folytatta-Dolgozókat keresnek a NANDO'S-BA!-kezdett el sikítozni és ugrándozni sztereóban.
-És ennek miért is örülünk?
-Mert ez Niall kedvenc étterme!
-Kitalálom.Most jön az a rész, amikor kölyök kutya szemekkel nézel rám és könyörögsz,hogy szerezzük meg az állást.Igazam van?
-Pontosan.Könyörgöm.-Nézett rám azokkal az óriási szemeivel.Ajj...a francba is a kedvességemmel.
-Jólvan,menjünk.-adtam végül be a derekamat.
           
                                                            *Charlie*
Mindig is az volt az álmom,hogy London-ban tanulhassak.És most itt vagyok. Itt vagyok egy olyan lánnyal,akiről kijelenthetem: a legjobb barátnőm. Ráadásul,ha ez nem lenne elég, úton vagyunk a Nando's felé,hogy munkát szerezzünk.Miután nagy nehezen megtaláltuk az éttermet,megkönnyebbülten léptünk be. Minden olyan...hangulatos volt.Pont ahogyan elképzeltem.Láttam Fay-en,hogy neki is éppúgy tetszik,mint nekem.Egyenesen kerestünk egy dolgozót,aki rögtön elvezetett minket a főnökhöz.Be kell valljam azért egy picit izgulok,hiszen még sosem voltam állásinterjún korábban.
-Sziasztok lányok.Foglaljatok helyet.-üdvözölt minket kedvesen Mr.Morrison.Miután be mutatkoztunk,folytatta tovább -Jólvan,akkor vágjunk bele.Első kérdésem . Miért ti vagytok a leg alkalmasabbak arra,hogy itt dolgozzatok?
-Azt nem tudom,hogy mi vagyunk -e a legalkalmasabbak  .De abban biztos vagyok,hogyha felvenne minket,azt nem bánná meg.-válaszolta határozottan Fay.Ezután még egy tucat ilyen kérdés jött és mindegyikre (véleményem szerint) elég ütős válaszokat adtunk.Bár az igazság az,hogy még mindig nem tudtuk pontosan, mire is jelentkeztünk.
                                                           *Fay*
Már vagy fél órája ültünk egy asztalnál,arra várva ,hogy megkaptuk-e a munkát,mikor végre behívtak minket az irodába.Mr.Morrison póker arcáról sajnos semmit sem tudtam le olvasni.
-Megfontoltam a döntést. Mi előtt bármit is mondanék,meg szeretném veletek beszélni,hogy pontosan miféle munkáról van szó.Az egyik az egy egyszerű pincérnői munka lenne. A másik pedig:énekesnő. Úgy gondolom,hogy nagyon sokat dobna az éttermen, ha bevezetnénk az élő zenét.Szóval ez a két munka lehetőség van. Döntsétek el,hogy ki melyiket akarja.
-Én leszek pincérnő. Ugyanis ,egyáltalán nem tudok énekelni.-Jelentette ki Charlie olyan határozott hangnemben, ahogyan csak tudta.
-én...én nem is tudom. Nem hinném,hogy menne az éneklés.-néztem körbe könyörgő tekintettel.
-Jól van, meghoztam a döntést.Charlie te megkapod a pincérnői állást, Fay , neked pedig most lesz egy próba ested. Ha nagyon nem megy akkor nem erőltetjük.De egy próbát megér.
-Köszönjük.-Mondtam,majd ki viharzottam az irodából,egyenesen a Nando's elé. Könnyeimmel kűzködve rogytam le a lépcsőre,mikor valaki átölelt.
-Mi a baj?-kérdezte együttérzést tükröző tekintettel az én egyetlen igazi barátnőm.
-Én...
-Hé,nekem nyugodtan elmondhatod.
-Jólvan,legyen. Szóval....amióta az eszemet tudom, az apukámmal egyfolytában zenéltünk.Minden nap csak énekeltünk és gitároztunk.Egyszóval :boldogok voltunk. Imádtam ezt csinálni . Ez volt a mindenem: a zene. Így volt egészen 14 éves korom-ig,amikor a szüleim elváltak. Apukám elköltözött Amerika másik felébe. Így anyukámmal maradtam. De aztán ő is egyre többet maradt ki otthonról. Igaz pár órára hazajött,de tulajdonképpen egyedül voltam. Azóta nem énekeltem.Túlságosan fájt.Apura emlékeztetett és arra,hogy már 2 éve nem láttam őt.Tudod nagyon hiányzik. És azzal,hogy most újra zenélni fogok...nem is tudom. Felszakadnak a régi sebek.-A könnyeim meg csak folytak sorba, miközben Charlie magához ölelt. Annyira jó volt végre kimondani amit érzek. Elmondani az igazat valakinek. Bár ,ez még csak egy kis darabkája volt a fájdalmam okának,de már ez is nagyon nagy előre lépés nekem.
-Figyelj Fay. Azt mondod,hogy a zene az apukádra emlékeztet? Hát akkor éppen ezért csináld.Hogy emlékezz azokra az szép időkre ,amikor vele voltál.Nem fogok elkezdeni sablon szövegeket mondani arról,hogy tudom milyen érzés meg ,hogy nyugodj meg.Méghozzá azért mert fogalmam sincs arról ,hogy ez milyen lehet. De abban biztos vagyok ,hogy minden jobb lesz. És hogyha most kiállsz oda és énekelsz azzal nem csak magadnak,hanem másoknak is örömet szerezhetsz. Elhiszed nekem?
-Igen. Azt hiszem igen.
-Jól van akkor. Gyere menjünk be.-mosolygott rám bíztatóan.
-hé! köszönöm.-öleltem meg még egyszer.
Mikor vissza értünk Mr.Morrison már várt minket, egy gitárral a kezében.Én nem tudom.hogy honnan szerezte ilyen hamar , de az biztos,hogy  nem semmi.
-Ez a te időd Fay.Mutasd meg nekik.-nyomta a kezembe a hangszert.
-Gyerünk csajszi.-vigyorgott rám Charlie,aki már a kis pincér kötényét viselte.
"Most vagy soha" gondoltam magamban. Oda sétáltam a bárszékhez ami nekem volt kikészítve. Leültem ,majd mosolyt varázsoltam az arcomra.
-Üdvözlök mindenkit a Nando's-ban.A neven Fay Chamberlin és énekelni szeretnék. Már ha nem bánják.-mosolyogtam a nézők felé,akik igaz meglepetten, de lelkesen viszonozták azt.
És ebben a pillanatban már bele is kezdtem Demi Lovato, Skyscraper című dalába. Először kicsit bizonytalanul,de aztán egyre bátrabban folytattam.Lehunytam a szememet és hagytam ,hogy átjárjon a zene. Olyan más érzés volt.Olyan természetfeletti. És ekkor özönlöttek az emlékek. A régi időkről.Az apámról, a családomról, a régi barátaimról és a régi szerelmekről. Vagyis tulajdonképpen egyről. Arról az egyről akit már elvesztettem ,de a szívemben örökké itt fog élni. "Like a Skyscraper." Fejeztem be a dalt ezzel a sorral. Mikor kinyitottam a szemem ,még jobban könnyezni kezdtem. Azt láttam ,amire álmomban sem számítottam volna. Az emberek állva tapsoltak és éljeneztek nekem. Láttam az elégedettséget az arcokon. Láttam ahogy Charlie szintén könnybe lábadt szemekkel tapsolt. Épp folytattam volna az én kis "koncertemet" amikor olyasvalakiket láttam meg,akikre egyáltalán nem számítottam.