11.fejezet

                               
                                                                    *Fay*

PartyTimeeeeeeee!-üvöltötte Zayn a limuzin hátsóüléséről.Nagyon fel volt dobódva amin nem csodálkozom.Tisztán leszűrtem a társaságról,hogy már mindenkire rá fér egy kis lazítás.
-Na,ki kér pezsgőt?-ajánlgatták körbe a csábító italt.
-Én,én,én,én.-tartottam oda Harry-nek a poharam.
-Csak szeretnéd..még kiskorú vagy.-nézett rám szigorúan,mire elnevette magát.-Viccelek te igen okos.-lökött oldalba,majd tele öntötte poharam,a szeszes itallal.

Amikor a kocsi lefékezett,már kellően megalapoztuk az estét.Egy szórakozóhely hátsó bejáratánál szálltunk ki,ami tele volt biztonsági őrökkel.
-Ez most komoly?-súgta oda Charlie.
-Mint látod.-vontam meg a vállam,ugyanis én sem igazán értettem,hogy miért nem elég egy testőr.De ha a fiúk ettől vannak biztonságban,akkor nekem oké.
-Min gondolkozol?-kérdezte Harry,miközben megpuszilta az arcom.
-Á,nem érdekes.- mosolyogtam,azzal beléptünk a zenétől hangos helyre.Ugyanaz az az illat fogadott,ami már      Amerikában is oly' sokszor.A jellegzetes cigifüst és alkohol szag keveréke.A látvány sem volt másabb,fiatalok mindenhol. Volt aki a táncparketten,és volt aki a bárnál nyomorgott.Úgy döntöttem,hogy az utóbbiakhoz csatlakozom és rendelek magamnak valamit.A biztonság kedvéért,azért Danielle odaadta az igazolványát,mondván,hogy itt Angliában nem adják ki mindenkinek az italokat.Szépen lassan haladtam át a nagy embertömegben,de végül nagy nehezen odafurakodtam.
-Egy vodkanarancsot.-üvöltöttem át a zenét.
-Igazolvány?-vetette oda lenézően a pultos.
-Máris.-válaszoltam.Mikor a mondhatni nem szimpatikus férfi alaposan átvizsgálta a személyigazolványt,nagy nehezen kiadta az italt.Úgy döntöttem,hogy nem nyomakszom megint végig a tömegen,úgyhogy inkább leültem egy üres székre.
Helló szépség.-hallottam egy hangot,miközben belekortyoltam az italomba.Nemigazán törődtem vele,amíg a hang nem jött egyre közelebbről és közelebbről.
-Hozzád beszéltem cica.-szólt ugyanaz a hang aki már előbb  is.Oldalra fordítottam a fejem.Egy italtól bűzlő,kb.27 éves srácot láttam.
-Ismerlek?-kérdeztem.
-Még nem,de majd fogsz.-mondta,miközben szinte már vicsorgott rám.Épp válaszoltam volna,amikor éreztem,hogy a keze már a combom van.
-Szállj le rólam!-üvöltöttem rá,de az ordító zene sajnos elnyomta a hangomat.Igen..nekem pont muszáj volt egy eldugott sarokban leülni,ráadásul egyedül.Az idegen,befogta a számat,és a hajamat erősen húzva,kiráncigált az épületből.Ordítani akartam,de erős kezei még mindig utamat állták.Minden erőmet összeszedtem,és hátra rúgtam,olyan erősen,ahogyan csak tudtam.Szerencsémre,pont"jó" helyen találtamel és ki tudtam szabadulni karjai közül-Segítsen már valaki.-sikítoztam,de senki nem volt a sötét utcákon.
-Úgysem hall senki.-vigyorgott undorító módon és egyre erőszakosabb volt.A keze már nem csak a combomon volt.Minden erőmet összeszedtem és pofon vágtam.
-Ezt nem kellett volna.-sziszegte,azzal teljes erejéből a falhoz vágott.
-Harry,valaki,bárki se..-üvöltöttem kétségbeesetten,de befogta a számat a szájával,és elkezdett össze-vissza rángatni.Istenem,hosszú idő óta először jöttem el bulizni és akkor is ez van. .Ennyi..itt vagyok védtelenül és ki tudja,hogy miket fog csinálni velem ez az őrült.Fájt..borzalmasan fájt amit csinált és már a ruháimat kezdte tépni rólam.Csak sírtam és kiabáltam,hátha megszán valaki,de már nem bírtam.Feladtam.Üvölthetek amíg csak akarok,de semmi sem lesz jobb.
-Á..-Sírtam a fájdalomtól.
-Fay.-hallottam,hogy valaki a nevemet kiabálja,bár lehet,hogy csak beképzeltem.Ezt hittem egészen addig,amíg valaki le  nem rángatta rólam ezt az undorító perverz alakot.Nem néztem oda.Tudtam,hogy ki az.A könnyeim pedig csak folytak végig az arcomon,miközben egyre csak csúsztam le a földön.Ott feküdtem a földön félmeztelenül,miközben a szerelmem éppen engem védelmez.Azt kívántam,bárcsak tehetnék valamit.De nem tudtam.Nem volt erőm.Jelenleg azért küzdöttem,hogy ne csukódjanak le a szemeim.
Még hallottam,hogy egyre több ember érkezett Harry és az én segítségemre,de innentől kezdve teljes képszakadás.

                                                                *Harry*

Már elég rég,hogy Fay elment italért. Nem tudom.....lehet,hogy alaptalanul,de szerintem valami nincs rendben.
-Nyugodj meg.Biztos minden oké..próbált nyugtatni Niall.
-Én nem lennék abban olyan biztos.-mondtam idegesen,azzal bevetettem magam az ember tömegbe,hogy megkeressem őt.Reménytelennek tűnt.Mintha tűt keresnék a szénakazalban.Csak forgolódtam össze vissza,de semmi. Hiába kiabáltam a nevét, a hangos zene,elnyomta a hangomat.Egyre idegesebb lettem.Vajon hol lehet?Féltem még csak belegondolni is,hogy mik történhettek.Nem..bent nem lehet.Már megtaláltam volna.Csak kint lehet.Nem érdekelt,hogy kit lökök fel,csak rohantam a kijárat felé.
Semmi..sehol senki.Már épp kezdtem feladni,amikor sikoltozást hallottam.A szórakozóhelytől nem messze lévő sikátorból jött.Nem gondolkodtam,csak rohantam.És ekkor megláttam őt.Nem akartam hinni a szememnek.A sejtésem beigazolódott.Ott volt védtelenül,miközben valami mocsok éppen erőszakoskodott vele.
-Fay.-kiabáltam.Mint az őrültek letéptem róla és a falhoz vágtam.Teljes erőmből ütöttem azt a szemétládát,miközben a szemem sarkából láttam,hogy Fay szépen,lassan összeesik.Szívem szerint azonnal a karjaimba vettem volna,de nem hagyhattam,hogy ez az alak megússza.
Még sosem voltam ilyen agresszív,de nem érdekelt.Ez az ember megerőszakolta a szerelmemet.Mert  igen..szeretem őt.Most már ki merem jelenteni.
Éreztem,hogy hirtelen 2 kar megragad,és kezeimet lefogva hátra ránt.
-Harry nyugodj le.-hallottam Liam hangját.
-Tudod mit tett??-üvöltöttem torkom szakadtából.
-Nyugodj meg.-nyugtatott tovább.Körül néztem.Velem szemben Zayn fogta le"ellenfelemet".Charlie,Dani és Perrie pedig Fay-el voltak elfoglalva.-Menjünk.Vigyük be Fay-t a kórházba.Zayn és Niall pedig majd elintézi őt.
-Rendben.-mondtam kissé zavartan és  Liam végre elengedett.Oda léptem Danielle mellé.Ő csak felállt és megölelt.
-Most már minden oké.-mondta kedvesen.Elengedtem,majd Fay-t a karjaimba vettem és úgy siettem vele a kocsiig.Éppen Charlie vágta be maga mögött a kocsiajtót,mikor Fay kezdett magához térni.
-Harry..-nyöszörögte.
-shh.-csitítottam.-nincs semmi baj.Beviszünk a kórházba és ott majd segítenek.
-Ne, kérlek.Ne vigyetek kórházba.Könyörgöm.-nézett rám kisírt szemekkel.
-Rendben. Lou!-szóltam előre- Változott a terv.Haza megyünk.

                                                                 *Fay*

Kinyitottam a szemem.Hirtelen nem fogtam fel,hogy hol is vagyok.Abban viszont biztos voltam,hogy borzalmasan fáj a fejem és minden végtagom.Megdörzsöltem a szemem és láttam,hogy Harry szobájában vagyok.És ekkor összeállt a kép.Az egész tegnap este.Istenem,milyen szerencsétlen voltam.Ha ő nem ment meg..én nem tudom,hogy mi történt volna.Nem is bírtam tovább feküdni,ezért úgy döntöttem,hogy lemegyek a nappaliba.Nagy nehezen föltápászkodtam az ágyról és rögtön a telefonomhoz nyúltam.Láttam hogy 3 nem fogadott van Anyutól és 1 Aputól.Haha...hirtelen milyen népszerű lettem a szüleim körében.A mobilt visszadobtam az ágyra és már úton is voltam az alsó szinthez vezető lépcsősorhoz.Hirtelen megtorpantam.
-Hogy érted azt hogy smároltatok?-Hallottam Niall hangját.
-Figyelj..Így is borzalmas lelkiismeret furdalásom van emiatt.Én nem akartam ezt.Tényleg megkedveltem Eleanort. Annyira sajnálom.-hallottam Charlie zokogó válaszát.Istenem..ugye nem?!
-Sajnálhatod is.-Vetette neki oda lenézően Louis.
-Figyelj Lou. Ebben ugyan úgy benne voltál.Úgyhogy inkább azon tört a szép kis fejed,hogy hogyan békíted ki El-t.Már ha persze kiakarod.- Válaszolta Harry azon a rekedtes hangján.
-Figyeljetek.Szeretném ha erről Fay nem tudna.Rendben? Nem akarom őt ezzel most felidegesíteni.-mondta Charlie.Persze..vagy inkább ezek után nem mer a szemembe nézni.Nem értem..hiszen megígérte,hogy oda fog  figyelni .Azért kíváncsi leszek,hogy mikor akarja elmondani.
Khm..-köszörültem meg a torkom,mire mindenki felém fordult.

10.fejezet

  Az interjúnak vége lett, és a fiúknak még el is kellett énekelniük egy dalt,de még előtte volt egy kis szünet,amikor kijöttek hozzánk.
- Szóval,melyik számot fogjátok előadni?-kérdeztem őket.
- Titok.-vágták rá olyan egyszerre,hogy azt hittem begyakorolták.
- De annyit elárulok,hogy egy teljesen új szám és szerintem tetszeni fog.-árulta el Lou.
-Srácok,kezdünk.-szóltak oda a fiúknak,akik köszönés nélkül rohantak a helyükre.
-Most pedig következzen 5 igen tehetséges fiatal, akik legújabb  Little Things című számukat fogják előadni.Hölgyeim és uraim, ők pedig a One Direction.-hallottam Allen konferálását. És ekkor elindult a szám.
"Your hand fits in mine, like it's made just for me....." Becsuktam a szemem és átadtam magam a dalnak. A szövege.. egyszerűen gyönyörű volt. A mesebeli,tökéletes szerelemről szólt. Arról,hogy ha szeretünk valakit,akkor még a hibáit is tökéletesnek látjuk. Egy olyan érzésről,amiről minden lány csak álmodozik.Egy olyan szerelemről, amiben sokan nem hisznek.Nemrég, még én is közéjük tartoztam. Azt hittem,hogy nincsen olyan,hogy Happyend. Hogy igaz,egy ideig minden tökéletesnek látszik,de aztán jön valami vagy valaki aki tönkretesz mindent.Most hiszek-e ebben? Én magam sem tudom. Az biztos,hogy szerelem létezik.De,hogy tökéletes? Nem tudom. Csak reménykedni tudok,hogy létezik.Végre úgy érzem,hogy van rá esély. Sokan azt mondják,hogy minden rossz után jön valami jó. Az eddigi életemben ez teljesen beigazolódott.Hogyha ez tényleg mindig így van,akkor most végre valami jónak kell jönnie. De közben ott van a gondolat,hogy valami úgy is lerombolja a tökéletességet.
"I know you've never loved the sound of  your voice on tape,you never want to know how much you weigh,you still have to squeeze into you jeans ,but you're perfect to me." Harry szólója. Ez volt az a rész amikor éreztem,hogy egy könnycsepp csordul ki a szememből. Olyan nehéz elhinni,hogy egy ember tényleg képes így szeretni valakit.De egy biztos.Ha egyszer megtalálod azt a bizonyos személyt,akkor soha ne engedd el.
A számnak vége lett,de én még mindig könnyeztem.Ránéztem Harry-re, aki tekintetét mélyen belém fúrta.Éreztem.Éreztem,hogy kezdek szerelmes lenni.És remélem,hogy ez az érzés nem egyoldalú.
Oldalra fordítottam a  fejem,hogy lássam Charlie-t is úgy meghatotta-e a szám,mint engem.Hát igen.Az ő szemei is könnybe borultak.Lehet,hogy hülye vagyok,de szerintem megint Louis-t bámulta.Kezdett nekem ez az egész gyanús lenni.-Majd később rákérdezek.-mondtam magamban. Nem szóltam semmit,csak mosolyogva átöleltem.Láttam,hogy a fiúk elindultak felénk. Charlie-val egymásra néztünk és,mint az őrültek rohanni kezdtünk feléjük majd  a nyakukba vetettük magunkat.Csak álltunk ott ölelkezve mint egy nagy család.
-Azért ennyire nem volt jó.-nevetett Niall.
-Nem.Ez gyönyörű volt..-válaszoltam és ezzel el is indultunk kifelé.Egy kicsit távolabb mentünk a stúdiótól, és azonnal odabújtam Harry-hez.
-Könnyeztél.-suttogta.
-Tudom. Mert ez csodálatos volt.-hajoltam oda hozzá és megcsókoltam.Nem volt hosszú,de mionden érzelem volt benne.Nem akartam.hogy elengedjen.
-Végig rád gondoltam.
-Én pedig rád.-mosolyogtam.
-Akkor most Party Timeeeeeeee.-Üvöltött Lou torkaszakadtából.
-Mi van? -kérdeztem.
-Megyünk bulizni.-jöttek oda a többiek is.
-És jön El, Danielle és Perrie is.-vigyorgott Zayn.
-Hát akkor asszem nem mondhatunk nemet.-ölelt továbbra is Harry.

Megyünk bulizni  és egy  kicsit félek.Már régóta próbálok távol maradni a szórakozóhelyektől. Azért jöttem Londonba,hogy magam mögött hagyjam a régi életem és tiszta lappal kezdjek. De végül is egy estétől nem lehet semmi bajom.
-Figyelj Charlie , mi van köztem és Lou között? De most komolyan.Látom,hogy hogy nézel rá.Ráadásul olyan furcsák vagytok mind a ketten. Miután megöleltétek egymást, olyan távolságtartóak lettetek.
-Hát..igazából semmi.Csak..
-csak..?
-Hát...tudom,hogy nem volna szabad egyáltalán ilyenen gondolkodnom,mert barátnője van, de talán egy icipicit többet érzek iránta mint barátság. És tudom,hogy ez hülyeség,de mi van,hogyha ő is így érez?
-Az biztos,hogy nemcsak te,hanem ő is furcsán viselkedett,de attól még tényleg barátnője van.Figyelj,ma este bulizni megyünk,ahol a pia is szinte kimaradhatatlan.Éppen ezért kérlek.ne veszítsd el a fejed.Rendben?
-Rendben.Viszont el kéne kezdeni készülődni,mert a fiúk mindjárt itt vannak.
-Hallod, ez nem egy rossz ötlet.-kuncogtam.
Én egy aranyszínű, hosszú ujjú, rövid egybe ruhát vettem fel, fekete harisnyával és cipővel.

Charlie egy rövid, lenge,rózsaszín egybe ruhát vett fel fekete magassarkúval.

Mikor mind a ketten késznek nyilvánítottuk magunkat, úgy döntöttünk,hogy megnézzük, itt vannak-e már a fiúk.Na igen.Mikor lenéztünk az ablakon,megpillantottuk Harry fekete Range Roverét.

-Huh...gyönyörűek vagytok.-ölelt meg először engem,majd Charliet,mikor leértünk a lépcsőn.
-Ez igazán megtisztelő.- mosolygott bájosan Charlotte.
-Szóval..akkor most hova is megyünk pontosan?-kérdeztem.
-Először elmegyünk hozzám,hogy mindenki megismerjen mindenkit,aztán majd ahogy az este hozza.-vigyorgott idiótán Harry.
Láttam Charlie-n,hogy még mindig nem hiszi el teljesen ezt az egész "ismerem a One Direction" dolgot.
Az igazság az,hogy még én sem teljesen.

                                                                    *Charlie*

Úton vagyunk  a One Direction házba, és ahelyett,hogy tök fel lennék dobódva, hihetetlenül ideges vagyok.
Igazából megmagyarázni sem tudom,hogy miért. Talán Louis miatt? Vagy esetleg Eleanor az oka? Nem tudom... De az biztos,hogy nincs jó előérzetem az estével kapcsolatban.
Hirtelen fékcsikorgásra lettem figyelmes,mire kinéztem az ablakon.Azt hittem menten elájulok.
Egy hatalmas, szinte palota előtt álltunk meg.
- Mi most ide jöttünk?-kérdeztem tátott szájjal.
-Pontosan.Üdvözöllek a Stylinson birtokon.-vigyorgott Harry.
-Na gyerünk gyerünk menjünk,mert már meg akarom ismerni a többieket.-ugrott ki a kocsiból Fay.

Szépen lassan lépdeltem az ajtóig és egyre idegesebb voltam.
-Sziasztoooooook.- nyitotta ki az ajtót Zayn hatalmas vigyorral az arcán.
-Hahó.-ölelte meg Fay.
-Lányok ő itt Perrie.-Mutatta be nekünk büszkén barátnőjét.Meg kell mondanom,hogy Perrie nagyon nagyon szimpatikus volt. Ráadásul hihetetlenül gyönyörű is.Na ilyenkor jön elő a kisebbségi komplexusom is.
Liam ugyanígy bemutatta nekünk Danielle-t. Na hát vele sem voltam másképp.
És ekkor jött Eleanor.

-Sziasztok. El vagyok.-mosolygott kedvesen.
-Remek.-motyogtam-Úgy értem, örülök,hogy megismerhetlek.-varázsoltam arcomra egy műmosolyt,miközben magamon éreztem Fay,"mi a francot csinálsz?" pillantását.Mikor túl voltunk a bemutatkozáson, hirtelen megszomjaztam.
-Srácok,merre találom a konyhát?-kérdeztem.
-Majd én megmutatom.-ajánlotta fel kedvesen El. Király.gondoltam magamban.
-Szóval Amerikából jöttél?-kérdezte.
-New Jersey-ből.-és bekövetkezett a kínos csend.-ő...és hogy ismerted meg Lout?-törtem meg a csendet.
-Hát....igazából én is csak egy sima Directioner voltam,aki elment egy koncertjükre.De még előtte találkozhattam velük.És hát onnantól kezdve szerelem volt első látásra.-pirult el.
- Ez aranyos.És mit éreztél mikor először megláttad?
-Nem is tudom.A szívem majd kiugrott a helyéből és nem tudtam másra gondolni.Ezernyi pillangó repdesett bennem és még sorolhatnám évekig.-válaszolta vidáman.
És ekkor jöttem rá,hogy ez a lány tényleg aranyos és én soha nem akarnék semmi rosszat neki.Csak egy gond volt.Hogy én is ugyanezt éreztem.