9.fejezet

Úgy érzem,teljesen túl vagyok a múlton.Olyan régóta emésztett már, de sosem volt bátorságom elmondani senkinek az igazságot. És most megtettem.Végre elmúlt a szorongás, a fájdalom, és a bűntudat amit eddig éreztem.Persze, azt nem mondom,hogy elfelejtettem. De a szomorúságomat most egy egészen más dolog vette át.Rózsaszín köd, amit már olyan régen éreztem. A tudat hogy van mellettem valaki, akire mindig számíthatok felbecsülhetetlen.Nem is tudom mennyi idő telhetett el azóta ,hogy itt vagyunk az erdőben.Elvesztem az időérzékem ha vele vagyok.

- Köszönöm. - suttogtam a nyakába,miközben ő még mindig védelmezően ölelt.Nem engedett el.Éreztem,hogy nem néz rám másképpen,azt,hogy megért engem.

-Tudod,ezt még meg kell szoknom.- céloztam az összekulcsolt ujjainkra.

- Miért ez olyan rossz? - kérdezte Harry drámaian.

-Aha.Borzalmas.-nevettem,miközben egy apró csókot leheltem ajkára.- Amúgy téged az nem zavar,hogy bármelyik pillanatban lefényképezhet minket egy paparazzi? - kérdeztem,ugyanis már nem az eldugott kis erdőben voltunk,hanem a nyílt utcákon sétálgattunk.Jó,mondjuk az is igaz ,hogy Harry napszemüveget és sapkát viselt,de akkor is.

-Ha téged nem,akkor engem sem.-mondta.-Ez nagyon nyálasan hangzott,igaz? 

-Igen.-néztem rá.-De nem bánom.-mosolyodtam el,mire megajándékozott egy puszival.
-Figyelj...Ma lesz interjúnk az Allen Carr show-ban és szinte biztos vagyok benne,hogy meg fogják kérdezni, van -e barátnőm.És...
-Én...nem is tudom.Még nembiztos,hogy el szeretném mondani a világnak.Az még túl gyors lenne nekem.
-Megértelek.-mondta-Viszont mi lenne ha eljönnél a stúdióba? Charlie-t is hozhatnád magaddal.
-Hát, végül is miért ne?

Mondanom sem kell,hogy amikor Charlie megtudta,hogy hova is megyünk este, teljes extázisba került.Olyan szinten sikítozott,hogy a szomszédszobából átdörömböltek.Persze én erre olyan röhögőgörcsöt kaptam,hogy már át is jöttek.
-Ki mondta,hogy normálisak vagyunk?-nevettem
-Ő...mondta ezt valaki?
-Költői kérdés volt,okoskám.-öltöttem rá ki a nyelvem.
-Hahaha.-Kacsintott.-De amúgy mit mondunk,ha megkérdezik,hogy kik vagyunk?
-Hát..barátok?
-Ja,mert ezt beveszik.
-Jól van na.Ne bántsd az ötletelőt.-durciztam be.-Viszont,el kéne kezdeni készülődni.

Én egy kék rövid,egybe ruha mellett döntöttem,aminek a két oldalán volt egy vágás. A hajamat egy kontyba fogtam fel,hozzá egy karika fülbevalót választottam. Charlie egy rózsaszín felsőt vett fel, és hozzá egy szintén pink színű,virágos szoknyát választott.A hajába pedig egy lila hajpántot tett.

Miután mindketten késznek nyilvánítottuk magunkat, kaptam egy üzenetet Harry-től.
"Mindjárt ott a kocsi értetek. Már várom,hogy láthassalak.     Xx-H"

-Hát akkor menjünk.-kiáltott Charlie.

                                                                       *Charlie*

Hát akkor menjünk.-Kiáltottam.Nagyon-nagyon izgultam.Hihetetlen ami ilyen rövid idő alatt történt velünk.Itt vagyok Londonban,az álmaim városában.Egy jó kis munkám van a Nando's-ban.
Fay pedig...még ezeken kívül ,ilyen rövid idő alatt szerelmes lett.Igaz ezt így még nem mondta ki, de csak úgy lesüt róla.A választottja pedig nem más mint Harold Edward Styles. Persze.Imádom őt,hiszen Directioner vagyok.Viszont féltem is Fay-t. Hiszen Harry nem arról híres,hogy annyira meg szeret állapodni.Ráadásul majdnem minden este más lányokkal látjuk. Tudom azt,hogy Fay-nek már tört össze a szíve és,hogy nagyon nehéz időszakon ment keresztül. A legjobb barátnőm és nem akarom,hogy bántódása essen.
Ámde most,úton vagyunk az Allen Carr show-ba. Mikor leértünk az udvarra, egy hatalmas fekete autó állt ott. Olyan mint amiben a hírességeket szállítják. Teljesen ledöbbentem mikor megtudtam,hogy ez a hatalmas kocsicsoda értünk jött.
-Ms.Chamberlin, Ms.Scott - nyitotta ki az ajtót a sofőr.Minket sem kellett kétszer kérni és bevetődtünk a hátsó ülésre.
-Huh.Ez azért nem semmi.- mondtam.
- Gondoltam,hogy Harry valami jó kis kocsit fog küldeni,de ez azért nem semmi.Te jó isten, még pezsgő is van, meg mini tv.-ámuldozott Fay.
-Szerintem használjuk ki .-kacsintottam.

Egy kis kocsikázás után,már meg is érkeztünk a stúdióhoz.
-Na izgulsz? Mert én nagyon.-jelentettem ki.
-Na gyere ,menjünk.-suhant el mellettem.Hát természetesen az ajtónál volt egy kis gond,ugyanis nem akartak minket beengedni, ezért ki kellett hívni a fiúk menedzserét,aki persze rögtön segítségünkre sietett és jól letolta    a biztonsági őrt.A stúdió belső része nem lepett meg,ugyanis mindig is függője voltam ennek a show-nak és vagy ezer képet láttam már a belsejéről is.Akkor viszont meglepődtem,amikor előttem állt a One Direction díszes társasága.
- Szóval, srácok, bemutatom Fay-t és Charliet.-jött oda hozzánk Harry. Elég vicces volt amikor ő próbálta megcsókolni az én kis barátnőmet,ő meg próbált elhúzódni. Egy kis időbe telt mire szegény srácnak leesett,hogy mi van.
-Jó végre megismerni titeket,Ha már minden percbe ti vagytok a téma.-nevetett Liam.
- Mert ti olyan keveset szerepeltek a beszélgetéseinkben.-mosolyogtam rá vissza.Sorba megölelgettük egymást.Viszont valami fura volt. Mikor Louis megölelt, az valahogy más volt.-Ne ne ne ne ne. Verd ezt ki a fejedből Charlie. Neki barátnője van.- szidtam magam gondolatban.Épp csak pár szót váltottunk egymással amikor  egy statiszta már oda is jött hozzánk,hogy a fiúknak menniük kell.Igaz nehezen, de elengedtünk őket.
Tudom,hogy nem szabadna,de nem tudok másra,csak Lou-ra gondolni.Miután megölelt - lehet,hogy csak beképzelem-olyan furán viselkedett. Távolságtartó volt. Éppen megkérdeztem volna Fay-t, amikor csörgött a telefonja.

                                                                  *Fay*

Lesokkoltam,amikor megláttam a csörgő telefonom kijelzőjét.Nem másé,mint az apám neve villogott.Már nem is tudom,hogy mikor beszéltünk utoljára,most meg hirtelen felhív?
-Nem veszed fel? -hallottam Charlie hangját.
-Ja de,persze.-Mondtam zavartan.Egy kicsit odébb vonultam és megnyomtam a kis zöld gombot.
-Apa?-szóltam bele bizonytalanul.
-Szia Fay.-mondta,azon a tipikus merev hangján.-régen beszéltünk.
-Figyelj.Ennyi idő után, nem hívsz fel csak úgy érdeklődni.És ezt te is tudod.
-jól van.Tudom,hogy elcsesztem, de tényleg szeretném jóvá tenni.-éreztem,hogy bekönnyesedik a szemem.
-Ezen már nincs mit rendbe hozni.Csak mond meg,hogy mit szeretnél.
-De ne mond,hogy én nem próbáltam meg.   Kimberly látogatóba megy hozzád Londonba.
-Hogy mi? -értetlenkedtem.
-Jó,igaz.Az egyik barátnőjét megy meglátogatni,de egyúttal hozzád is benéz.Próbálj meg kedves lenni.Három nap múlva érkezik.menj ki érte a repülőtérre.
-Hát,köszönöm,hogy ennyi év után szíveskedtél felhívni azért,hogy legyek kedves a nevelt lányoddal,akit még életemben nem láttam.Hát nagyon köszönöm.-Azzal lecsaptam a telefont.Annyira tudtam,hogy nem azért hív,hogy érdeklődjön felőlem.A saját lánya felől.
-Minden rendben? - jött oda aggódva Charlie.
-Persze,minden oké.-töröltem le a könnyeimet.-Már el is kezdődött az intejú? - váltottam gyorsan témát és a fiúk felé fordultam.Nagyon élveztem az egész műsort.Ez a pali tényleg nagyon vicces.Elfeledtette a gondokat.

-Na és fiúk.Mi újság lányok terén?-tette fel a rettegett kérdést Allen.
- Én még mindig együtt vagyok Eleanor-ral.-válaszolta Lou. Erre Charlie mintha egy kicsit zavarban lett volna.De inkább nem kérdeztem rá.-Liam, Danielle-el, Zayn pedig Perrie-vel.
-Na és te Harry?
-Jelenleg nem járok senkivel.-adott egyszerű és tömör választ,miközben kinézett rám.
-És a két lány akivel jöttél? Valamelyikőjük?-faggatta tovább.
-Ők csak barátok.-válaszolta.

8.fejezet

                                 

Éreztetek már azt,hogy a szívetek hevesebben ver és majd' kiugrik a helyéről, amint meglátjátok azt a bizonyos személyt?Azt,hogy valakinek fontos vagy és törődik veled? Mert én pont ezt érzem.De ennek ellenére bizonytalan is vagyok. Bizonytalan,mert nem lehet az,hogy valami ennyire gyorsan,egyszerűen és zökkenő mentesen történjen velem.Félek,hogy egyik pillanatról a másikra valami tönkreteszi a boldogságomat.Elmélkedésemből az épp a szobába becsörtető Charlie zavart meg.
-Na hali te kis szerelmes.-vigyorgott rám.
-Ezt meg honnan veszed?-tettettem a hülyét.
-Jajj drágám az arcodra van írva.Amúgy meg, egyértelmű,hogy történt veled valami tegnap, amit nem mondasz el.-vágta be a durcát.
-Jólvan na elmondom. Szóval tegnap mikor leléptünk Nando's-ból,hát eléggé összevesztünk. Egyik pillanatban még minden rendben volt, a másikban meg elkezdett kérdezősködni rólam és Lou-ról. Én persze mondtam neki,hogy nincs köztünk semmi, de ő nem hitt nekem. És tulajdonképpen ezen vesztünk össze és ott hagytam.Visszarohantam egyenesen a szobámba. Egy kicsit késöbb valaki dörömbölni kezdett az ajtómon, és mikor kinyitottam Harry állt ott és megcsókolt.
-Megcsókolt? Úristen úristen úristen.-kezdett ugrálni össze vissza.-És akkor most együtt vagytok?
-Hát nem tudom.Még nem igazán beszéltünk róla.De sajnos muszáj lesz.-mondtam, mikor sms-t kaptam.

                                                                     *Harry*

4 nap. Ennyi idő telt el azóta,hogy először megláttam Fay-t énekelni a Nando's ban. Akkor még nem is gondoltam volna, hogy a közeljövőben ilyen érzéseket fog kiváltani belőlem valaki. És megtörtént.Most már tudom,hogy okkal támogattam Niall ötletét a kajálással kapcsolatban.Biztos vagyok benne,hogy nem volt véletlen.Igaz még nem tudom  és nem is akarom kijelenteni,hogy szeretem Fay-t, de azt érzem,hogy ő nem egy olyan lány, aki a hírnévért vagy a pénzért lenne velem.Hanem önmagamért.És valljuk be,hogy amióta híres lettem,még nem találkoztam ilyennel.Igaz még csak most ismertem meg, de úgy érzem,hogy neki elmondhatom  minden érzésemet.Nem kell megjátszanom magam,hanem önmagam lehetek. A srácokon kívül, nem igen van erre példa.És hogy miért akadtam ki hirtelen a róla és Lou-ról készült képek miatt? Mert attól függetlenül,hogy tudtam,nincs köztük semmi,féltem attól,hogy elveszíthetem.Éppen ezért rohantam utána.Mikor kinyitotta az ajtót, nem is gondolkodtam,csak ösztönből megcsókoltam. Úgy éreztem,hogy ezt kell tennem. És mikor visszacsókolt, azt éreztem,hogy egy teljesen más világba kerültem.Egy gondok nélküli tökéletes helyre, ahol csak ketten vagyunk.Ő és én. Éppen ezért, (attól függetlenül,hogy reggel volt,ráadásul hétköznap)úgy döntöttem küldük neki egy sms-t:
                                                Nincs kedved velem tölteni a napot?    xx H.
Egy perc sem telt el, és már jött is a válasz.
                                                Neked is jóreggelt.:) amúgy épp úton vagyok suliba :S  Xx-F.

                                               És az minket mióta is zavar? :) A bejárat előtt várlak.  xx H.
Válaszát meg sem várva ültem be a Range Rover-embe. Már csak azt kellett kitalálnom,hogy mit is csináljunk.

                                                                       *Fay*

És az minket mióta is zavar? :) A bejárat előtt várlak.  xx H.-olvastam.Akaratom ellenére is mosoly húzódott a számra.Igaz nem is olyan régen ment el, de már most hiányzik.Mondjuk tökjó, hogy eddig kemény 1x voltam suliba,de jelenleg ez sem izgatott.Csak az járt a fejemben,hogy mit fogunk csinálni ma együtt.Szerencsémre az én drága Charlie-m bele ment abba,hogy falazzon nekem,így mikor megérkeztünk a bejárathoz, már feltűnés nélkül, mentem is a parkolóba.Egy-két perc múlva, már meg is láttam azt az ismerős autót.Meg sem vártam,hogy leparkoljon,már pattantam is be az anyósülésre.
-Jó reggelt!-köszönt Harry vidáman.
-Halihó.-mosolyogtam-Tényleg tök jó,hogy itt állunk az út közepén,de szerintem mennünk kéne,mert már észrevehették,hogy "eltűntem".-Mondtam,ugyanis nem igazán hiszem,hogy elhitték Charlie meséjét.

                                                                 *Harry*

Úgy döntöttem,hogy először is elviszem őt, a kedvenc kedvenc helyemre, egész Londonban.
-Szóval hova is megyünk?-kérdezte.
-Meglepetés.-vigyorogtam sejtelmesen.-de szerintem tetszeni fog.
-Remélem is.-húzta ki magát.Már elég régóta kocsikázhattunk, amikor megérkeztünk.Mikor kiszálltunk a kocsiból ugyan azt a finom illatot éreztem, amit minden alkalommal, mikor idejövök.A finom, eső utáni növény illat. Fay szemét bekötöttem egy kendővel,hogy ne láthassa hol vagyunk.
-Tuti,hogy elfogok esni.Te nem tudod,hogy én mennyire béna és ügyetlen vagyok.Hagy vegyem le a kendőt, lécci.-könyörgött.De én csak nevettem.
-Nyugi.Bízz bennem.
-Hát én figyelmeztettelek.-Mondta,miközben neki ment egy fának.
-Basszus.-kiabálta.Én nem bírtam tovább és keservesen röhögni kezdtem szegény lányon.Ő meg csak sértődöttem keresztbe tette a kezeit.-bízzak meg benned mi?-kérdezte.
-Ahham. Ugyanis itt vagyunk.-Azzal levettem a szeméről a kendőt. Kíváncsi voltam a véleményére.
-Azta.
-Na? Milyen?
-Ez...ez valami elképesztő.-ábrándozott.Pedig alapjába véve, nem egy nagy szám. Egy elhagyatott erdő.Ahol pedig épp vagyunk az egy tisztás féleség lehet,amin egy régi játszótér van.Mellette kő romok állnak, amik valaha egy szökőkutat alkothattak.Igaz a hely régen nem látott fűnyírót, de mind ennek ellenére, ez a legcsodálatosabb hely a világon.
-Igazából, az sem biztos, hogy ez itt még London, de... az biztos,hogy gyönyörű.Sokszor jövök ide.Néha dalt írni és néha csak gondolkodni.
-Ki gondolná, hogy a nagy Harry Styles , ilyen bámulatos helyekre jár.Na meg persze azt,hogy ilyen érzelmes.Ez a hely.. a legjobb dolog amit életemben láttam.-Mondta, azzal leült a régi játszótér egy darabjára.
-Te vagy az első akinek megmutattam ezt a helyet.Az igazság az,hogy régen, mikor a családdal, eljöttünk Holmes Chapel-ből Londonba, Gemma, a nővérem  hozott ide először. Azóta rengeteget járok ide.Szóval egyedül mi tudunk erről a helyről.
-Hát akkor most megtisztelve érzem magam.-mondta Fay,  mikor hirtelen megcsúszott a kövön és én pedig ösztönszerűen tartottam meg.Ott voltunk,ketten az erdő közepén,egymás karjaiban.Lenéztem a szájára, és közelítettem felé.Ajkaink épp össze értek, mikor elfordította a fejét.
-Mi a baj?-kérdeztem tőle suttogva.
-Még mielőtt bármi is történne köztünk, el kell mondanom valamit.-Válaszolta,miközben könnyei folyni kezdtek.

                                                                         *Fay*

Úgy érzem itt az ideje,hogy elmondjam az igazat.
-A szüleim válása után, nem igazán jártam haza.-kezdtem bele-Egyre többet voltam, a barátaimmal és ezáltal az ő barátaikkal is. Így ismerkedtem meg Nate-el.Nagyon sokáig csak barátok voltunk.De ahogy egyre többet voltunk egymással, elkezdtünk többet érezni a másik iránt.Eleinte még nem vallottuk be,talán még magunknak sem.Egy kis idő múlva,már nem bírtuk magunkban tartani az érzéseinket,így elkezdtünk randizni.Szerettem őt.Mindennél jobban.Ugyanígy éreztem akkor is,mikor már 2 éve jártunk.Bármit megtettem volna érte,de ő nem volt elég erős.Ugyanis 7 hónapja a szüleinek és a testvérének autó balesete volt.Mind a 3-an meghaltak.Én voltam vele amikor közölték vele a hírt.Teljesen összetört.A történtek után vagy egy hónapig nem láttam,amikor kaptam tőle egy üzenetet,hogy találkozzunk.Én persze naív módon azt hittem,hogy már minden rendben van.A Road hídnál találkoztunk New Jersey egy elhagyatott részén.-Ez volt az a pont amikor nem bírtam tovább és eltört a mécses.-Mikor megérkeztem ő már ott várt rám,de nem köszönt,csak a vizet és a hidat bámulta.Rögtön megértettem,hogy mit akar tenni.Könyörögtem neki,hogy ne tegye.De nem hallgatott rám,hanem elkezdett búcsúzkodni."Bocsáss meg nekem.Szeretlek Fay." Ezek voltak az utolsó szavai, azzal leugrott a hídról.Üvöltve borultam le a földre.Fájt.Iszonyatosan fájt.A tudat,hogy többé nem lehetek vele,megőrjített.-Folytak tovább a könnyeim-Nagyon sokáig utána akartam menni,de erős maradtam.Már amennyire,ugyanis ezek után elkezdtem bulizni.Egyfolytában ittam és partiztam. Ebből állt az életem.Éppen ezért küldött ide Londonba Anyukám. És Charlie...ő pedig nem a rokonom,hanem a legjobb barátnőm.Nem is tudom miért mondtam ezt én csak...sajnálom.-borultam sírva a nyakába.
-shh..-nyugtatott Harry. Mindennél jobban esett most a karjaiban tudni magam,biztonságban.

7.fejezet

Nem kicsit lepett meg, amit a laptopon láttam. Vagy egy millió képvolt rólam és Louis-ról, ahogy épp meg ölel .Na és persze a szalagcím nem más volt, mint "Louis Tomlinson lecserélte Eleanort?"

-Mégis mikor akartál szólni?És csak úgy eltűnsz?Hát nagyon köszönöm..
-Charlie . Kezdjük ott,hogy nem járok vele. Másodszor pedig,ha egy kicsit lenyugodnál, elmesélném,hogy mi történt velem.-És ezzel bele kezdtem a történetembe.
-Azta...szóval akkor most mi van veled és Harry-vel.?-kérdezte Charlie.
-Nem tudom. Tegnap óta nem igazán beszéltünk.
-oké,ezt értem.De mit érzel iránta?
-Hát...Nehéz erre válaszolni. Az egyértelmű,hogy belé tudnák szeretni.De én nem biztos,hogy ezt szeretném.
-De miért?
-Hát..először is. Charlie, ő egy sztár. Egyfolytában utazik. Ráadásul bármelyik lányt megkaphatja a világon, és te magad mondtam,hogy nem igazán szeret megállapodni.Mi egy teljesen külön világ vagyunk. És ebbe bele kell törődnöm.
-Figyelj, lehet,hogy híres, de attól még..-kezdte el mondani, de félbeszakítottam.
-Nem csak ez a baj.Én..-éreztem,hogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon,és újabbak követik.-Én csak,még nem tudom,hogy készen állok-e egy új kapcsolatra.Kérlek ne kérdezd,hogy miért.Még nem tudok beszélni róla.
-Hé,majd elmondod,ha készen állsz rá. De ha egy tanácsot adhatok. Egy próbát mindenképpen megér ez a Harry dolog. És mellesleg, akkor mostantól az unokatesódat kell játszanom?
-Te aztán tudsz témát váltani.-töröltem le könnyeimet.-És igen.Mostantól rokonok vagyunk.-öleltem meg,de ekkor megszólalt a telefonom.
-Haló?-szóltam bele bizonytalanul,mivel ismeretlen szám volt.
-Szia Fay.Harry vagyok.Figyelj ne haragudj,hogy reggel csak úgy leléptem,de muszáj  volt.
-Semmi baj megértem.-Mosolyogtam.-egyébként meg, elvoltam Lou-val.
-Ja gondolom.-nevetett a telefonba.-Amúgy arra gondoltam,hogy valamikor összefuthatnánk.Már persze, csak ha akarod.
-hát.....-húztam az agyát-legyen.Ma este fellépek a Nando's ba .Oda jöhetnél.
-Ezt meg is beszéltük.
-Akkor hétkor.
-Hétkor.Szia.
-Szia.-mondtam a telefonba mosolyogva.Hihetetlen.Amikor meghallottam a hangját a gyomromban pillangók repdestek.És amikor elköszönt,úgy éreztem,nem bírom ki estig,hogy láthassam.
-Tudod mit? Igazad van.Hallgatni fogok a szívemre.-mondtam Charlie-nak.
-Akkor jó. Szóval este találkoztok.-ugrándozott az a hülye az ágyon.
-Viszont, már alig van egy óránk,hogy odaérjünk,szóval kérlek,könyörgöm segíts elkészülni.

Ezt sem kellet többször kérnem,ugyanis az én drága "unokatestvérem" kezelésbe vett, miközben,én a ma esti számokat kezdtem el gyakorolni. Először is ruhát kerestünk.Hosszas gondolkodás után,egy pöttyös szoknya mellett döntöttünk, amihez egy zöld kardigánt vettem és egy övvel fogtam össze.

A hajamat csak simán kiengedve hagytam.Felraktam egy kis sminket ( szempillaspirál, szájfény), és már indultunk is a  Nando's ba.

-De jó,hogy megjöttetek.-jött oda hozzánk Mr.Morrison.-Charlie, mindjárt kezdődik a műszakod, úgyhogy készülj, Fay, neked meg van 5 perced.
-Igenis uram.-Mondtuk egyszerre. A gitáromat a nyakamba akasztottam, és már mentem is fel a színpadra.A szememmel végig a közönséget pásztáztam,de Harry-t sehol sem találtam.Tovább nem várhattam,úgyhogy bele is kezdtem az első számomba, ami nem más volt ,mint Cher Lloyd-tól a "Love me for me". "Cause I don't want u to love me ,If you don't wanna love me for me." Épp ezt a rész énekeltem, amikor nyitódott 
az ajtó és belépett ő.Nem bírtam ki,hogy ne mosolyodjak el. A számnak vége lett, ahogy az ezt követőknek is.Nagy nehezen levánszorogtam a kis színpadnak nevezett emelkedőről.Miután Mr.Morrison gratulált, rögtön a pulthoz siettem,ahogy múltkor is tettem és vártam.
-Ez gyönyörű volt.-hallottam a hátam mögül.Nem néztem hátra.Tudtam,hogy ki az.
-Köszönöm.-válaszoltam mosolyogva.És ekkor leült mellém.
-Régen láttalak.-kuncogott Harry.
-Ugye? Egyébként még mindig meg vagyok sértődve a reggeli ébresztő miatt.-néztem rá teljesen komolyan.
-Hát akkor,engedd meg,hogy kiengeszteljelek egy jó kis sétával.
-Legyen.Kapsz egy esélyt.-vigyorogtam.
-Hé,ő nem az unokatesód?-mutatott az épp előttünk elhaladó  Charlie-ra.
-ő...de. Bemutatlak neki.-válaszoltam zavaromban és oda hívtam az én legjobb barátnőmet.
-Szia.-mondta vidáman a szőkeség-Charlie Scott vagyok,Fay unokatesója.Te pedig biztosan Harry vagy.-játszotta a szerepét.
-Az volnék.Örülök,hogy megismerhetlek.
-Én is,viszont nekem mennem kell dolgozni.Remélem még össze futunk.Sziasztok.-Azzal elviharzott.

Még egy kicsit üldögéltünk a Nando's-ban,majd elindultunk,igazából még mi sem tudtunk,hogy hova.
-Szóval...láttam azt a cikket rólad és Lou-ról.
-Tudom én is.Annyira szánalmas,hogy mi mindent..várj.Ugye te nem hiszed,hogy..?Jézusom Harry. Nincs köztem és közte az égvilágon semmi.Bízz bennem.
-Akkor még is miért ölelgettétek egymást?-kérdezte gúnyos hangnemben.
-Most mi bajod van?-emeltem fel a hangom.-Előbb még semmi bajod nem volt,most meg hirtelen ilyen vagy.
-Mi bajom? Az hogy a legjobb barátom és a lány aki tetszik nem mondanak igazat.-kezdett kiabálni.
-Nem mondunk igazat?-kérdeztem hisztérikusan-Hát tudod mit, nem tudom,hogy hirtelen mi bajod van, de nem tartozom neked magyarázattal.-azzal elrohantam.Csak rohantam a sötétben.Éreztem,hogy a könnyeim folyni kezdtek.Most miért nem bízik meg bennem? Az egyik pillanatban még minden tökéletes, a következőben meg már az utcán üvöltözünk egymással.

Egy ideje rohantam az utcán, amikor végre megláttam a koleszt.A portással mit sem törődve rohantam az emeletre ,egyenesen a szobámba.Az ajtót kulcsra zártam,és sírva dőltem le az ágyra.Nem tudom mennyi idő telhetett el, amikor valaki kopogott az ajtón.Először nem törődtem vele,de amikor már percekkel késöbb dörömbölt is az illető megelégeltem.Abban a pillanatban,ahogy kinyitottam, valaki letámadta az ajkaimat.Nem kellett kinyitnom a szemem.Tudtam,hogy ki az.
-Te mégis mit csinálsz?-kérdeztem suttogva.
-Azt amit már rég meg kellett volna tennem.-suttogta vissza Harry, és újra megcsókolt.Életem legjobb csókja volt.Minden érzelem volt benne. A pillangók,pedig csak úgy repdestek a gyomromban.Nem akartam őt elengedni.Meg akartam állítani az időt,hogy együtt lehessünk.Csak ő és én.

6.fejezet

Másnap reggel arra ébredtem,hogy valaki engem néz. Olyan szinten álmos voltam, hogy akármennyire is érdekelt ki az, nem bírtam kinyitni a szemem.Viszont mikor az a valaki elkezdett kuncogni, nem bírtam tovább. Gondolhattam volna. Louis Tomlinson állt mellettem és rajtam röhögött.

-Ömm... Mi ilyen vicces?-kérdeztem kómás hangon

-Igazából semmi. Csak már fél órája állok itt és csak most ébredtél fel.-röhögött tovább.És ekkor ugrott be igazán a tegnap este.Az én nagy tájékozódási képességem és Harry. Akármennyire is fáradt voltan,nem bírtam tovább feküdni.Amilyen határozottan ültem fel, olyan határozottan is feküdtem vissza ugyanis Lou úgy döntött,hogy vizipisztolyos ébresztésben részesít. Na én meg persze sikítozva rohantam ki a szobából. Az a hülye gyerek meg végig kergetett az egész lakáson,mígnem beleütköztem valamibe. Pontosabban valakibe. Mikor felnéztem,Harry arcával találtam szembe magam, ami egyszerre sokkot,ijedséget,döbbentséget és fuldokló nevetést tükrözött. Nem bírtam tovább, és mind a hárman hangos nevetésben törtünk ki.Merje valaki azt mondani,hogy normálisak vagyunk.

A mi kis vizipisztolyosos akciónk után úgy döntöttünk,hogy reggelizünk valamit.Rám hárult az a nemes  feladat,hogy süssek valamit. Hát nem vagyok  valami nagy szakács. A tudásom a palacsintára korlátozódott,úgyhogy azt csináltam nekik.

-Amúgy nem úgy volt,hogy El-nél leszel?-kérdeztem Louis-tól. 

-Ott is voltam.Csak hazajöttem.-nyögte válaszkén,két falat között.-De tetszett az ébresztőm,ugye?

-Csodálatos volt.És te-néztem Harry felé-Te tudtál erről ugye? És élvezted is.

-Lebuktam-röhögött teli szájjal.

-Gonoszok vagytok.És ezt még nagyon vissza fogjátok kapni.-néztem rájuk ördögien.

-El nem tudom mondani,hogy mennyire megijedtünk.-röhögtek még mindig.

-Akkor most megsértődtem.-azzal vigyorogva felvonultam az emeletre,mivel rájöttem,hogy még ugyanúgy ülök itt, ahogy felkeltem.Bevonultam a fürdőbe és magamra kaptam a tegnapi ruháimat amik-szerencsére-már megszáradtak.Gyorsan valami értelmes fejet varázsoltam magamnak,majd lesuhantam az emeletről.

-Na mi van hiányoztam?-kérdezte Lou.

-Nem.Csak szomjas vagyok.-öltöttem ki rá a nyelvemet.-amúgy hol van Harry? 

-Talán ő hiányzik?

-hát jobban mint te.-nevettem-De most komolyan,hol van?

- Paul, a menedzserünk hívta,hogy elveszett a hanganyaga az egyik számunkhoz és,hogy most azonnal menjen be a stúdióba.Azt üzeni,hogy nagyon sajnálja és rám bízott mára.

-Mert mi vagyok én 5 éves?-kérdeztem.

-Nem,csak elfelejtetted,hogy hol laksz.-röhögött.

-Jó,befogtam....És mit csinálunk ma?-kérdeztem vidáman.

-Hát....megpróbáljuk ki deríteni,hogy hol laksz.Na meg körbe vezethetlek a városban, ha még nem láttad volna.Na?

-Tökéletes lesz.-Mosolyogtam rá.

Épp ültünk volna be a -gyönyörű-kocsijába,amikor eszembe jutott valami.

-Lou,ugye tudod,hogy szeretlek?-néztem rá bociszemekkel.
-Na mit akarsz?-kérdezte.

-Szóval az igazság az,hogy még sosem utaztam olyan piros,londoni buszon, és...

-Te most komolyan busszal akarsz menni?-kérdezte elkerekedett szemekkel.

-Könyörgöm. Mert ha nem jössz velem, akkor megyek egyedül, és megint elfogok tévedni,ezért Harry téged fog lecseszni.Ráadásul,sírni fogok, és azt nem engedheted.-Néztem rá komoly tekintettel.

-Na jó,legyen. De csak azért,hogy ne sírj.-Néztünk farkasszemet, de egy percen belül mind a ketten, elröhögtük magunkat.

Rengeteget gyalogoltunk, mire találtunk egy buszmegállót.Hát igen... ez mégiscsak az Északi-negyed.Közben rengeteget dumáltam Lou-val. Tényleg eszméletlen jó fej.Olyan volt mintha a nem létező bátyámmal beszéltem volna.
-Amúgy.....régen láttam Harry-t ilyennek.
-Mármint milyennek?-kérdeztem.
-Olyan más volt.Végig csak rólad tudott beszélni.Ráadásul teljesen ki van virulva.Tudod ,az utóbbi időben eléggé maga alatt volt.Mostanában elég nehezen viseli a hírnevet.De jöttél te, és megint a régi.
-Én, nem tudom mit mondhatnék.Az igazság az,hogy nagyon megkedveltem őt. De még nem tudom,hogy készen állok-e egy új kapcsolatra.
-De miért?
-Nem szeretnék róla beszélni.Ne haragudj de....
-Hé,semmi baj.-vágott közbe Lou, majd megölelt. Nagyon jól esett egy barát ölelése. Most erre volt a legnagyobb szükségem.
-Köszönöm.-suttogtam a nyakába.Nem is tudom,hogy mióta állhattunk ott, amikor begördült a busz.Hatalmas nagy élmény volt a jármű tetejéről nézni a várost. Mivel még mindig nem tudtam, hogy hol van a koleszom, találomra szálltunk le a Trafalgar térnél.

Rengeteget sétáltam a kis szupersztárral, vagy órákon keresztül. Közben Harry-vel is beszéltünk, aki -mint megtudtuk-még mindig a stúdióban volt.
-Figyelj,tényleg nagyon jó volt ez a nap meg minden, de most már tényleg meg kéne tudnunk, hogy hol is laksz.-vigyorgott rám az a hülyegyerek.-várjunk csak.De a sulid nevét tudjuk nem?
-Ahham. A Sixth Form-ba járok.-Na igen. Nem volt annyi eszünk,hogy felhívjuk a suli.Tipikus.Miután elszörnyülködtünk azon,hogy mennyire szőkék vagyunk, felhívtuk a sulit. Mivel már tudtuk a pontos címet, úton is voltunk az úti célunk felé.
-Köszönök mindent te nagyon hülye.-fordultam nevetve Louis-hoz,mikor megérkeztünk.
-Én köszönöm te nagyon szőke.-nézett rám teljesen komoly arccal.
-Hát akkor most sírni fogok.-jelentettem ki.
-Jólvan na. Gyere ide.-ölelt meg .-Viszont most menjél.
-Elküldesz?-ironizáltam.-Jólvan na. Akkor szia.-köszöntem meg, és már mentem is be a bejáraton.
Mikor beértem a szobámba Charlie-val találtam szembe magam.
-Ez meg mi?-kérdezte csodálkozó tekintettel, miközben felém fordította a laptopját.