Az interjúnak vége lett, és a fiúknak még el is kellett énekelniük egy dalt,de még előtte volt egy kis szünet,amikor kijöttek hozzánk.
- Szóval,melyik számot fogjátok előadni?-kérdeztem őket.
- Titok.-vágták rá olyan egyszerre,hogy azt hittem begyakorolták.
- De annyit elárulok,hogy egy teljesen új szám és szerintem tetszeni fog.-árulta el Lou.
-Srácok,kezdünk.-szóltak oda a fiúknak,akik köszönés nélkül rohantak a helyükre.
-Most pedig következzen 5 igen tehetséges fiatal, akik legújabb Little Things című számukat fogják előadni.Hölgyeim és uraim, ők pedig a One Direction.-hallottam Allen konferálását. És ekkor elindult a szám.
"Your hand fits in mine, like it's made just for me....." Becsuktam a szemem és átadtam magam a dalnak. A szövege.. egyszerűen gyönyörű volt. A mesebeli,tökéletes szerelemről szólt. Arról,hogy ha szeretünk valakit,akkor még a hibáit is tökéletesnek látjuk. Egy olyan érzésről,amiről minden lány csak álmodozik.Egy olyan szerelemről, amiben sokan nem hisznek.Nemrég, még én is közéjük tartoztam. Azt hittem,hogy nincsen olyan,hogy Happyend. Hogy igaz,egy ideig minden tökéletesnek látszik,de aztán jön valami vagy valaki aki tönkretesz mindent.Most hiszek-e ebben? Én magam sem tudom. Az biztos,hogy szerelem létezik.De,hogy tökéletes? Nem tudom. Csak reménykedni tudok,hogy létezik.Végre úgy érzem,hogy van rá esély. Sokan azt mondják,hogy minden rossz után jön valami jó. Az eddigi életemben ez teljesen beigazolódott.Hogyha ez tényleg mindig így van,akkor most végre valami jónak kell jönnie. De közben ott van a gondolat,hogy valami úgy is lerombolja a tökéletességet.
"I know you've never loved the sound of your voice on tape,you never want to know how much you weigh,you still have to squeeze into you jeans ,but you're perfect to me." Harry szólója. Ez volt az a rész amikor éreztem,hogy egy könnycsepp csordul ki a szememből. Olyan nehéz elhinni,hogy egy ember tényleg képes így szeretni valakit.De egy biztos.Ha egyszer megtalálod azt a bizonyos személyt,akkor soha ne engedd el.
A számnak vége lett,de én még mindig könnyeztem.Ránéztem Harry-re, aki tekintetét mélyen belém fúrta.Éreztem.Éreztem,hogy kezdek szerelmes lenni.És remélem,hogy ez az érzés nem egyoldalú.
Oldalra fordítottam a fejem,hogy lássam Charlie-t is úgy meghatotta-e a szám,mint engem.Hát igen.Az ő szemei is könnybe borultak.Lehet,hogy hülye vagyok,de szerintem megint Louis-t bámulta.Kezdett nekem ez az egész gyanús lenni.-Majd később rákérdezek.-mondtam magamban. Nem szóltam semmit,csak mosolyogva átöleltem.Láttam,hogy a fiúk elindultak felénk. Charlie-val egymásra néztünk és,mint az őrültek rohanni kezdtünk feléjük majd a nyakukba vetettük magunkat.Csak álltunk ott ölelkezve mint egy nagy család.
-Azért ennyire nem volt jó.-nevetett Niall.
-Nem.Ez gyönyörű volt..-válaszoltam és ezzel el is indultunk kifelé.Egy kicsit távolabb mentünk a stúdiótól, és azonnal odabújtam Harry-hez.
-Könnyeztél.-suttogta.
-Tudom. Mert ez csodálatos volt.-hajoltam oda hozzá és megcsókoltam.Nem volt hosszú,de mionden érzelem volt benne.Nem akartam.hogy elengedjen.
-Végig rád gondoltam.
-Én pedig rád.-mosolyogtam.
-Akkor most Party Timeeeeeeee.-Üvöltött Lou torkaszakadtából.
-Mi van? -kérdeztem.
-Megyünk bulizni.-jöttek oda a többiek is.
-És jön El, Danielle és Perrie is.-vigyorgott Zayn.
-Hát akkor asszem nem mondhatunk nemet.-ölelt továbbra is Harry.
Megyünk bulizni és egy kicsit félek.Már régóta próbálok távol maradni a szórakozóhelyektől. Azért jöttem Londonba,hogy magam mögött hagyjam a régi életem és tiszta lappal kezdjek. De végül is egy estétől nem lehet semmi bajom.
-Figyelj Charlie , mi van köztem és Lou között? De most komolyan.Látom,hogy hogy nézel rá.Ráadásul olyan furcsák vagytok mind a ketten. Miután megöleltétek egymást, olyan távolságtartóak lettetek.
-Hát..igazából semmi.Csak..
-csak..?
-Hát...tudom,hogy nem volna szabad egyáltalán ilyenen gondolkodnom,mert barátnője van, de talán egy icipicit többet érzek iránta mint barátság. És tudom,hogy ez hülyeség,de mi van,hogyha ő is így érez?
-Az biztos,hogy nemcsak te,hanem ő is furcsán viselkedett,de attól még tényleg barátnője van.Figyelj,ma este bulizni megyünk,ahol a pia is szinte kimaradhatatlan.Éppen ezért kérlek.ne veszítsd el a fejed.Rendben?
-Rendben.Viszont el kéne kezdeni készülődni,mert a fiúk mindjárt itt vannak.
-Hallod, ez nem egy rossz ötlet.-kuncogtam.
Én egy aranyszínű, hosszú ujjú, rövid egybe ruhát vettem fel, fekete harisnyával és cipővel.
Charlie egy rövid, lenge,rózsaszín egybe ruhát vett fel fekete magassarkúval.
Mikor mind a ketten késznek nyilvánítottuk magunkat, úgy döntöttünk,hogy megnézzük, itt vannak-e már a fiúk.Na igen.Mikor lenéztünk az ablakon,megpillantottuk Harry fekete Range Roverét.
-Huh...gyönyörűek vagytok.-ölelt meg először engem,majd Charliet,mikor leértünk a lépcsőn.
-Ez igazán megtisztelő.- mosolygott bájosan Charlotte.
-Szóval..akkor most hova is megyünk pontosan?-kérdeztem.
-Először elmegyünk hozzám,hogy mindenki megismerjen mindenkit,aztán majd ahogy az este hozza.-vigyorgott idiótán Harry.
Láttam Charlie-n,hogy még mindig nem hiszi el teljesen ezt az egész "ismerem a One Direction" dolgot.
Az igazság az,hogy még én sem teljesen.
*Charlie*
Úton vagyunk a One Direction házba, és ahelyett,hogy tök fel lennék dobódva, hihetetlenül ideges vagyok.
Igazából megmagyarázni sem tudom,hogy miért. Talán Louis miatt? Vagy esetleg Eleanor az oka? Nem tudom... De az biztos,hogy nincs jó előérzetem az estével kapcsolatban.
Hirtelen fékcsikorgásra lettem figyelmes,mire kinéztem az ablakon.Azt hittem menten elájulok.
Egy hatalmas, szinte palota előtt álltunk meg.
- Mi most ide jöttünk?-kérdeztem tátott szájjal.
-Pontosan.Üdvözöllek a Stylinson birtokon.-vigyorgott Harry.
-Na gyerünk gyerünk menjünk,mert már meg akarom ismerni a többieket.-ugrott ki a kocsiból Fay.
Szépen lassan lépdeltem az ajtóig és egyre idegesebb voltam.
-Sziasztoooooook.- nyitotta ki az ajtót Zayn hatalmas vigyorral az arcán.
-Hahó.-ölelte meg Fay.
-Lányok ő itt Perrie.-Mutatta be nekünk büszkén barátnőjét.Meg kell mondanom,hogy Perrie nagyon nagyon szimpatikus volt. Ráadásul hihetetlenül gyönyörű is.Na ilyenkor jön elő a kisebbségi komplexusom is.
Liam ugyanígy bemutatta nekünk Danielle-t. Na hát vele sem voltam másképp.
És ekkor jött Eleanor.
-Sziasztok. El vagyok.-mosolygott kedvesen.
-Remek.-motyogtam-Úgy értem, örülök,hogy megismerhetlek.-varázsoltam arcomra egy műmosolyt,miközben magamon éreztem Fay,"mi a francot csinálsz?" pillantását.Mikor túl voltunk a bemutatkozáson, hirtelen megszomjaztam.
-Srácok,merre találom a konyhát?-kérdeztem.
-Majd én megmutatom.-ajánlotta fel kedvesen El. Király.gondoltam magamban.
-Szóval Amerikából jöttél?-kérdezte.
-New Jersey-ből.-és bekövetkezett a kínos csend.-ő...és hogy ismerted meg Lout?-törtem meg a csendet.
-Hát....igazából én is csak egy sima Directioner voltam,aki elment egy koncertjükre.De még előtte találkozhattam velük.És hát onnantól kezdve szerelem volt első látásra.-pirult el.
- Ez aranyos.És mit éreztél mikor először megláttad?
-Nem is tudom.A szívem majd kiugrott a helyéből és nem tudtam másra gondolni.Ezernyi pillangó repdesett bennem és még sorolhatnám évekig.-válaszolta vidáman.
És ekkor jöttem rá,hogy ez a lány tényleg aranyos és én soha nem akarnék semmi rosszat neki.Csak egy gond volt.Hogy én is ugyanezt éreztem.
