Úgy érzem,teljesen túl vagyok a múlton.Olyan régóta emésztett már, de sosem volt bátorságom elmondani senkinek az igazságot. És most megtettem.Végre elmúlt a szorongás, a fájdalom, és a bűntudat amit eddig éreztem.Persze, azt nem mondom,hogy elfelejtettem. De a szomorúságomat most egy egészen más dolog vette át.Rózsaszín köd, amit már olyan régen éreztem. A tudat hogy van mellettem valaki, akire mindig számíthatok felbecsülhetetlen.Nem is tudom mennyi idő telhetett el azóta ,hogy itt vagyunk az erdőben.Elvesztem az időérzékem ha vele vagyok.
- Köszönöm. - suttogtam a nyakába,miközben ő még mindig védelmezően ölelt.Nem engedett el.Éreztem,hogy nem néz rám másképpen,azt,hogy megért engem.
-Tudod,ezt még meg kell szoknom.- céloztam az összekulcsolt ujjainkra.
- Miért ez olyan rossz? - kérdezte Harry drámaian.
-Aha.Borzalmas.-nevettem,miközben egy apró csókot leheltem ajkára.- Amúgy téged az nem zavar,hogy bármelyik pillanatban lefényképezhet minket egy paparazzi? - kérdeztem,ugyanis már nem az eldugott kis erdőben voltunk,hanem a nyílt utcákon sétálgattunk.Jó,mondjuk az is igaz ,hogy Harry napszemüveget és sapkát viselt,de akkor is.
-Ha téged nem,akkor engem sem.-mondta.-Ez nagyon nyálasan hangzott,igaz?
-Igen.-néztem rá.-De nem bánom.-mosolyodtam el,mire megajándékozott egy puszival.
-Figyelj...Ma lesz interjúnk az Allen Carr show-ban és szinte biztos vagyok benne,hogy meg fogják kérdezni, van -e barátnőm.És...
-Én...nem is tudom.Még nembiztos,hogy el szeretném mondani a világnak.Az még túl gyors lenne nekem.
-Megértelek.-mondta-Viszont mi lenne ha eljönnél a stúdióba? Charlie-t is hozhatnád magaddal.
-Hát, végül is miért ne?
Mondanom sem kell,hogy amikor Charlie megtudta,hogy hova is megyünk este, teljes extázisba került.Olyan szinten sikítozott,hogy a szomszédszobából átdörömböltek.Persze én erre olyan röhögőgörcsöt kaptam,hogy már át is jöttek.
-Ki mondta,hogy normálisak vagyunk?-nevettem
-Ő...mondta ezt valaki?
-Költői kérdés volt,okoskám.-öltöttem rá ki a nyelvem.
-Hahaha.-Kacsintott.-De amúgy mit mondunk,ha megkérdezik,hogy kik vagyunk?
-Hát..barátok?
-Ja,mert ezt beveszik.
-Jól van na.Ne bántsd az ötletelőt.-durciztam be.-Viszont,el kéne kezdeni készülődni.
Én egy kék rövid,egybe ruha mellett döntöttem,aminek a két oldalán volt egy vágás. A hajamat egy kontyba fogtam fel,hozzá egy karika fülbevalót választottam. Charlie egy rózsaszín felsőt vett fel, és hozzá egy szintén pink színű,virágos szoknyát választott.A hajába pedig egy lila hajpántot tett.
Miután mindketten késznek nyilvánítottuk magunkat, kaptam egy üzenetet Harry-től.
"Mindjárt ott a kocsi értetek. Már várom,hogy láthassalak. Xx-H"
-Figyelj...Ma lesz interjúnk az Allen Carr show-ban és szinte biztos vagyok benne,hogy meg fogják kérdezni, van -e barátnőm.És...
-Én...nem is tudom.Még nembiztos,hogy el szeretném mondani a világnak.Az még túl gyors lenne nekem.
-Megértelek.-mondta-Viszont mi lenne ha eljönnél a stúdióba? Charlie-t is hozhatnád magaddal.
-Hát, végül is miért ne?
Mondanom sem kell,hogy amikor Charlie megtudta,hogy hova is megyünk este, teljes extázisba került.Olyan szinten sikítozott,hogy a szomszédszobából átdörömböltek.Persze én erre olyan röhögőgörcsöt kaptam,hogy már át is jöttek.
-Ki mondta,hogy normálisak vagyunk?-nevettem
-Ő...mondta ezt valaki?
-Költői kérdés volt,okoskám.-öltöttem rá ki a nyelvem.
-Hahaha.-Kacsintott.-De amúgy mit mondunk,ha megkérdezik,hogy kik vagyunk?
-Hát..barátok?
-Ja,mert ezt beveszik.
-Jól van na.Ne bántsd az ötletelőt.-durciztam be.-Viszont,el kéne kezdeni készülődni.
Én egy kék rövid,egybe ruha mellett döntöttem,aminek a két oldalán volt egy vágás. A hajamat egy kontyba fogtam fel,hozzá egy karika fülbevalót választottam. Charlie egy rózsaszín felsőt vett fel, és hozzá egy szintén pink színű,virágos szoknyát választott.A hajába pedig egy lila hajpántot tett.
Miután mindketten késznek nyilvánítottuk magunkat, kaptam egy üzenetet Harry-től.
"Mindjárt ott a kocsi értetek. Már várom,hogy láthassalak. Xx-H"
-Hát akkor menjünk.-kiáltott Charlie.
*Charlie*
Hát akkor menjünk.-Kiáltottam.Nagyon-nagyon izgultam.Hihetetlen ami ilyen rövid idő alatt történt velünk.Itt vagyok Londonban,az álmaim városában.Egy jó kis munkám van a Nando's-ban.
Fay pedig...még ezeken kívül ,ilyen rövid idő alatt szerelmes lett.Igaz ezt így még nem mondta ki, de csak úgy lesüt róla.A választottja pedig nem más mint Harold Edward Styles. Persze.Imádom őt,hiszen Directioner vagyok.Viszont féltem is Fay-t. Hiszen Harry nem arról híres,hogy annyira meg szeret állapodni.Ráadásul majdnem minden este más lányokkal látjuk. Tudom azt,hogy Fay-nek már tört össze a szíve és,hogy nagyon nehéz időszakon ment keresztül. A legjobb barátnőm és nem akarom,hogy bántódása essen.
Ámde most,úton vagyunk az Allen Carr show-ba. Mikor leértünk az udvarra, egy hatalmas fekete autó állt ott. Olyan mint amiben a hírességeket szállítják. Teljesen ledöbbentem mikor megtudtam,hogy ez a hatalmas kocsicsoda értünk jött.
-Ms.Chamberlin, Ms.Scott - nyitotta ki az ajtót a sofőr.Minket sem kellett kétszer kérni és bevetődtünk a hátsó ülésre.
-Huh.Ez azért nem semmi.- mondtam.
- Gondoltam,hogy Harry valami jó kis kocsit fog küldeni,de ez azért nem semmi.Te jó isten, még pezsgő is van, meg mini tv.-ámuldozott Fay.
-Szerintem használjuk ki .-kacsintottam.
Egy kis kocsikázás után,már meg is érkeztünk a stúdióhoz.
-Na izgulsz? Mert én nagyon.-jelentettem ki.
-Na gyere ,menjünk.-suhant el mellettem.Hát természetesen az ajtónál volt egy kis gond,ugyanis nem akartak minket beengedni, ezért ki kellett hívni a fiúk menedzserét,aki persze rögtön segítségünkre sietett és jól letolta a biztonsági őrt.A stúdió belső része nem lepett meg,ugyanis mindig is függője voltam ennek a show-nak és vagy ezer képet láttam már a belsejéről is.Akkor viszont meglepődtem,amikor előttem állt a One Direction díszes társasága.
- Szóval, srácok, bemutatom Fay-t és Charliet.-jött oda hozzánk Harry. Elég vicces volt amikor ő próbálta megcsókolni az én kis barátnőmet,ő meg próbált elhúzódni. Egy kis időbe telt mire szegény srácnak leesett,hogy mi van.
-Jó végre megismerni titeket,Ha már minden percbe ti vagytok a téma.-nevetett Liam.
- Mert ti olyan keveset szerepeltek a beszélgetéseinkben.-mosolyogtam rá vissza.Sorba megölelgettük egymást.Viszont valami fura volt. Mikor Louis megölelt, az valahogy más volt.-Ne ne ne ne ne. Verd ezt ki a fejedből Charlie. Neki barátnője van.- szidtam magam gondolatban.Épp csak pár szót váltottunk egymással amikor egy statiszta már oda is jött hozzánk,hogy a fiúknak menniük kell.Igaz nehezen, de elengedtünk őket.
Tudom,hogy nem szabadna,de nem tudok másra,csak Lou-ra gondolni.Miután megölelt - lehet,hogy csak beképzelem-olyan furán viselkedett. Távolságtartó volt. Éppen megkérdeztem volna Fay-t, amikor csörgött a telefonja.
*Fay*
Lesokkoltam,amikor megláttam a csörgő telefonom kijelzőjét.Nem másé,mint az apám neve villogott.Már nem is tudom,hogy mikor beszéltünk utoljára,most meg hirtelen felhív?
-Nem veszed fel? -hallottam Charlie hangját.
-Ja de,persze.-Mondtam zavartan.Egy kicsit odébb vonultam és megnyomtam a kis zöld gombot.
-Apa?-szóltam bele bizonytalanul.
-Szia Fay.-mondta,azon a tipikus merev hangján.-régen beszéltünk.
-Figyelj.Ennyi idő után, nem hívsz fel csak úgy érdeklődni.És ezt te is tudod.
-jól van.Tudom,hogy elcsesztem, de tényleg szeretném jóvá tenni.-éreztem,hogy bekönnyesedik a szemem.
-Ezen már nincs mit rendbe hozni.Csak mond meg,hogy mit szeretnél.
-De ne mond,hogy én nem próbáltam meg. Kimberly látogatóba megy hozzád Londonba.
-Hogy mi? -értetlenkedtem.
-Jó,igaz.Az egyik barátnőjét megy meglátogatni,de egyúttal hozzád is benéz.Próbálj meg kedves lenni.Három nap múlva érkezik.menj ki érte a repülőtérre.
-Hát,köszönöm,hogy ennyi év után szíveskedtél felhívni azért,hogy legyek kedves a nevelt lányoddal,akit még életemben nem láttam.Hát nagyon köszönöm.-Azzal lecsaptam a telefont.Annyira tudtam,hogy nem azért hív,hogy érdeklődjön felőlem.A saját lánya felől.
-Minden rendben? - jött oda aggódva Charlie.
-Persze,minden oké.-töröltem le a könnyeimet.-Már el is kezdődött az intejú? - váltottam gyorsan témát és a fiúk felé fordultam.Nagyon élveztem az egész műsort.Ez a pali tényleg nagyon vicces.Elfeledtette a gondokat.
-Na és fiúk.Mi újság lányok terén?-tette fel a rettegett kérdést Allen.
- Én még mindig együtt vagyok Eleanor-ral.-válaszolta Lou. Erre Charlie mintha egy kicsit zavarban lett volna.De inkább nem kérdeztem rá.-Liam, Danielle-el, Zayn pedig Perrie-vel.
-Na és te Harry?
-Jelenleg nem járok senkivel.-adott egyszerű és tömör választ,miközben kinézett rám.
-És a két lány akivel jöttél? Valamelyikőjük?-faggatta tovább.
-Ők csak barátok.-válaszolta.
*Charlie*
Hát akkor menjünk.-Kiáltottam.Nagyon-nagyon izgultam.Hihetetlen ami ilyen rövid idő alatt történt velünk.Itt vagyok Londonban,az álmaim városában.Egy jó kis munkám van a Nando's-ban.
Fay pedig...még ezeken kívül ,ilyen rövid idő alatt szerelmes lett.Igaz ezt így még nem mondta ki, de csak úgy lesüt róla.A választottja pedig nem más mint Harold Edward Styles. Persze.Imádom őt,hiszen Directioner vagyok.Viszont féltem is Fay-t. Hiszen Harry nem arról híres,hogy annyira meg szeret állapodni.Ráadásul majdnem minden este más lányokkal látjuk. Tudom azt,hogy Fay-nek már tört össze a szíve és,hogy nagyon nehéz időszakon ment keresztül. A legjobb barátnőm és nem akarom,hogy bántódása essen.
Ámde most,úton vagyunk az Allen Carr show-ba. Mikor leértünk az udvarra, egy hatalmas fekete autó állt ott. Olyan mint amiben a hírességeket szállítják. Teljesen ledöbbentem mikor megtudtam,hogy ez a hatalmas kocsicsoda értünk jött.
-Ms.Chamberlin, Ms.Scott - nyitotta ki az ajtót a sofőr.Minket sem kellett kétszer kérni és bevetődtünk a hátsó ülésre.
-Huh.Ez azért nem semmi.- mondtam.
- Gondoltam,hogy Harry valami jó kis kocsit fog küldeni,de ez azért nem semmi.Te jó isten, még pezsgő is van, meg mini tv.-ámuldozott Fay.
-Szerintem használjuk ki .-kacsintottam.
Egy kis kocsikázás után,már meg is érkeztünk a stúdióhoz.
-Na izgulsz? Mert én nagyon.-jelentettem ki.
-Na gyere ,menjünk.-suhant el mellettem.Hát természetesen az ajtónál volt egy kis gond,ugyanis nem akartak minket beengedni, ezért ki kellett hívni a fiúk menedzserét,aki persze rögtön segítségünkre sietett és jól letolta a biztonsági őrt.A stúdió belső része nem lepett meg,ugyanis mindig is függője voltam ennek a show-nak és vagy ezer képet láttam már a belsejéről is.Akkor viszont meglepődtem,amikor előttem állt a One Direction díszes társasága.
- Szóval, srácok, bemutatom Fay-t és Charliet.-jött oda hozzánk Harry. Elég vicces volt amikor ő próbálta megcsókolni az én kis barátnőmet,ő meg próbált elhúzódni. Egy kis időbe telt mire szegény srácnak leesett,hogy mi van.
-Jó végre megismerni titeket,Ha már minden percbe ti vagytok a téma.-nevetett Liam.
- Mert ti olyan keveset szerepeltek a beszélgetéseinkben.-mosolyogtam rá vissza.Sorba megölelgettük egymást.Viszont valami fura volt. Mikor Louis megölelt, az valahogy más volt.-Ne ne ne ne ne. Verd ezt ki a fejedből Charlie. Neki barátnője van.- szidtam magam gondolatban.Épp csak pár szót váltottunk egymással amikor egy statiszta már oda is jött hozzánk,hogy a fiúknak menniük kell.Igaz nehezen, de elengedtünk őket.
Tudom,hogy nem szabadna,de nem tudok másra,csak Lou-ra gondolni.Miután megölelt - lehet,hogy csak beképzelem-olyan furán viselkedett. Távolságtartó volt. Éppen megkérdeztem volna Fay-t, amikor csörgött a telefonja.
*Fay*
Lesokkoltam,amikor megláttam a csörgő telefonom kijelzőjét.Nem másé,mint az apám neve villogott.Már nem is tudom,hogy mikor beszéltünk utoljára,most meg hirtelen felhív?
-Nem veszed fel? -hallottam Charlie hangját.
-Ja de,persze.-Mondtam zavartan.Egy kicsit odébb vonultam és megnyomtam a kis zöld gombot.
-Apa?-szóltam bele bizonytalanul.
-Szia Fay.-mondta,azon a tipikus merev hangján.-régen beszéltünk.
-Figyelj.Ennyi idő után, nem hívsz fel csak úgy érdeklődni.És ezt te is tudod.
-jól van.Tudom,hogy elcsesztem, de tényleg szeretném jóvá tenni.-éreztem,hogy bekönnyesedik a szemem.
-Ezen már nincs mit rendbe hozni.Csak mond meg,hogy mit szeretnél.
-De ne mond,hogy én nem próbáltam meg. Kimberly látogatóba megy hozzád Londonba.
-Hogy mi? -értetlenkedtem.
-Jó,igaz.Az egyik barátnőjét megy meglátogatni,de egyúttal hozzád is benéz.Próbálj meg kedves lenni.Három nap múlva érkezik.menj ki érte a repülőtérre.
-Hát,köszönöm,hogy ennyi év után szíveskedtél felhívni azért,hogy legyek kedves a nevelt lányoddal,akit még életemben nem láttam.Hát nagyon köszönöm.-Azzal lecsaptam a telefont.Annyira tudtam,hogy nem azért hív,hogy érdeklődjön felőlem.A saját lánya felől.
-Minden rendben? - jött oda aggódva Charlie.
-Persze,minden oké.-töröltem le a könnyeimet.-Már el is kezdődött az intejú? - váltottam gyorsan témát és a fiúk felé fordultam.Nagyon élveztem az egész műsort.Ez a pali tényleg nagyon vicces.Elfeledtette a gondokat.
-Na és fiúk.Mi újság lányok terén?-tette fel a rettegett kérdést Allen.
- Én még mindig együtt vagyok Eleanor-ral.-válaszolta Lou. Erre Charlie mintha egy kicsit zavarban lett volna.De inkább nem kérdeztem rá.-Liam, Danielle-el, Zayn pedig Perrie-vel.
-Na és te Harry?
-Jelenleg nem járok senkivel.-adott egyszerű és tömör választ,miközben kinézett rám.
-És a két lány akivel jöttél? Valamelyikőjük?-faggatta tovább.
-Ők csak barátok.-válaszolta.
