Éreztetek már azt,hogy a szívetek hevesebben ver és majd' kiugrik a helyéről, amint meglátjátok azt a bizonyos személyt?Azt,hogy valakinek fontos vagy és törődik veled? Mert én pont ezt érzem.De ennek ellenére bizonytalan is vagyok. Bizonytalan,mert nem lehet az,hogy valami ennyire gyorsan,egyszerűen és zökkenő mentesen történjen velem.Félek,hogy egyik pillanatról a másikra valami tönkreteszi a boldogságomat.Elmélkedésemből az épp a szobába becsörtető Charlie zavart meg.
-Na hali te kis szerelmes.-vigyorgott rám.
-Ezt meg honnan veszed?-tettettem a hülyét.
-Jajj drágám az arcodra van írva.Amúgy meg, egyértelmű,hogy történt veled valami tegnap, amit nem mondasz el.-vágta be a durcát.
-Jólvan na elmondom. Szóval tegnap mikor leléptünk Nando's-ból,hát eléggé összevesztünk. Egyik pillanatban még minden rendben volt, a másikban meg elkezdett kérdezősködni rólam és Lou-ról. Én persze mondtam neki,hogy nincs köztünk semmi, de ő nem hitt nekem. És tulajdonképpen ezen vesztünk össze és ott hagytam.Visszarohantam egyenesen a szobámba. Egy kicsit késöbb valaki dörömbölni kezdett az ajtómon, és mikor kinyitottam Harry állt ott és megcsókolt.
-Megcsókolt? Úristen úristen úristen.-kezdett ugrálni össze vissza.-És akkor most együtt vagytok?
-Hát nem tudom.Még nem igazán beszéltünk róla.De sajnos muszáj lesz.-mondtam, mikor sms-t kaptam.
*Harry*
4 nap. Ennyi idő telt el azóta,hogy először megláttam Fay-t énekelni a Nando's ban. Akkor még nem is gondoltam volna, hogy a közeljövőben ilyen érzéseket fog kiváltani belőlem valaki. És megtörtént.Most már tudom,hogy okkal támogattam Niall ötletét a kajálással kapcsolatban.Biztos vagyok benne,hogy nem volt véletlen.Igaz még nem tudom és nem is akarom kijelenteni,hogy szeretem Fay-t, de azt érzem,hogy ő nem egy olyan lány, aki a hírnévért vagy a pénzért lenne velem.Hanem önmagamért.És valljuk be,hogy amióta híres lettem,még nem találkoztam ilyennel.Igaz még csak most ismertem meg, de úgy érzem,hogy neki elmondhatom minden érzésemet.Nem kell megjátszanom magam,hanem önmagam lehetek. A srácokon kívül, nem igen van erre példa.És hogy miért akadtam ki hirtelen a róla és Lou-ról készült képek miatt? Mert attól függetlenül,hogy tudtam,nincs köztük semmi,féltem attól,hogy elveszíthetem.Éppen ezért rohantam utána.Mikor kinyitotta az ajtót, nem is gondolkodtam,csak ösztönből megcsókoltam. Úgy éreztem,hogy ezt kell tennem. És mikor visszacsókolt, azt éreztem,hogy egy teljesen más világba kerültem.Egy gondok nélküli tökéletes helyre, ahol csak ketten vagyunk.Ő és én. Éppen ezért, (attól függetlenül,hogy reggel volt,ráadásul hétköznap)úgy döntöttem küldük neki egy sms-t:
Nincs kedved velem tölteni a napot? xx H.
Egy perc sem telt el, és már jött is a válasz.
Neked is jóreggelt.:) amúgy épp úton vagyok suliba :S Xx-F.
És az minket mióta is zavar? :) A bejárat előtt várlak. xx H.
Válaszát meg sem várva ültem be a Range Rover-embe. Már csak azt kellett kitalálnom,hogy mit is csináljunk.
*Fay*
És az minket mióta is zavar? :) A bejárat előtt várlak. xx H.-olvastam.Akaratom ellenére is mosoly húzódott a számra.Igaz nem is olyan régen ment el, de már most hiányzik.Mondjuk tökjó, hogy eddig kemény 1x voltam suliba,de jelenleg ez sem izgatott.Csak az járt a fejemben,hogy mit fogunk csinálni ma együtt.Szerencsémre az én drága Charlie-m bele ment abba,hogy falazzon nekem,így mikor megérkeztünk a bejárathoz, már feltűnés nélkül, mentem is a parkolóba.Egy-két perc múlva, már meg is láttam azt az ismerős autót.Meg sem vártam,hogy leparkoljon,már pattantam is be az anyósülésre.
-Jó reggelt!-köszönt Harry vidáman.
-Halihó.-mosolyogtam-Tényleg tök jó,hogy itt állunk az út közepén,de szerintem mennünk kéne,mert már észrevehették,hogy "eltűntem".-Mondtam,ugyanis nem igazán hiszem,hogy elhitték Charlie meséjét.
*Harry*
Úgy döntöttem,hogy először is elviszem őt, a kedvenc kedvenc helyemre, egész Londonban.
-Szóval hova is megyünk?-kérdezte.
-Meglepetés.-vigyorogtam sejtelmesen.-de szerintem tetszeni fog.
-Remélem is.-húzta ki magát.Már elég régóta kocsikázhattunk, amikor megérkeztünk.Mikor kiszálltunk a kocsiból ugyan azt a finom illatot éreztem, amit minden alkalommal, mikor idejövök.A finom, eső utáni növény illat. Fay szemét bekötöttem egy kendővel,hogy ne láthassa hol vagyunk.
-Tuti,hogy elfogok esni.Te nem tudod,hogy én mennyire béna és ügyetlen vagyok.Hagy vegyem le a kendőt, lécci.-könyörgött.De én csak nevettem.
-Nyugi.Bízz bennem.
-Hát én figyelmeztettelek.-Mondta,miközben neki ment egy fának.
-Basszus.-kiabálta.Én nem bírtam tovább és keservesen röhögni kezdtem szegény lányon.Ő meg csak sértődöttem keresztbe tette a kezeit.-bízzak meg benned mi?-kérdezte.
-Ahham. Ugyanis itt vagyunk.-Azzal levettem a szeméről a kendőt. Kíváncsi voltam a véleményére.
-Azta.
-Na? Milyen?
-Ez...ez valami elképesztő.-ábrándozott.Pedig alapjába véve, nem egy nagy szám. Egy elhagyatott erdő.Ahol pedig épp vagyunk az egy tisztás féleség lehet,amin egy régi játszótér van.Mellette kő romok állnak, amik valaha egy szökőkutat alkothattak.Igaz a hely régen nem látott fűnyírót, de mind ennek ellenére, ez a legcsodálatosabb hely a világon.
-Igazából, az sem biztos, hogy ez itt még London, de... az biztos,hogy gyönyörű.Sokszor jövök ide.Néha dalt írni és néha csak gondolkodni.
-Ki gondolná, hogy a nagy Harry Styles , ilyen bámulatos helyekre jár.Na meg persze azt,hogy ilyen érzelmes.Ez a hely.. a legjobb dolog amit életemben láttam.-Mondta, azzal leült a régi játszótér egy darabjára.
-Te vagy az első akinek megmutattam ezt a helyet.Az igazság az,hogy régen, mikor a családdal, eljöttünk Holmes Chapel-ből Londonba, Gemma, a nővérem hozott ide először. Azóta rengeteget járok ide.Szóval egyedül mi tudunk erről a helyről.
-Hát akkor most megtisztelve érzem magam.-mondta Fay, mikor hirtelen megcsúszott a kövön és én pedig ösztönszerűen tartottam meg.Ott voltunk,ketten az erdő közepén,egymás karjaiban.Lenéztem a szájára, és közelítettem felé.Ajkaink épp össze értek, mikor elfordította a fejét.
-Mi a baj?-kérdeztem tőle suttogva.
-Még mielőtt bármi is történne köztünk, el kell mondanom valamit.-Válaszolta,miközben könnyei folyni kezdtek.
*Fay*
Úgy érzem itt az ideje,hogy elmondjam az igazat.
-A szüleim válása után, nem igazán jártam haza.-kezdtem bele-Egyre többet voltam, a barátaimmal és ezáltal az ő barátaikkal is. Így ismerkedtem meg Nate-el.Nagyon sokáig csak barátok voltunk.De ahogy egyre többet voltunk egymással, elkezdtünk többet érezni a másik iránt.Eleinte még nem vallottuk be,talán még magunknak sem.Egy kis idő múlva,már nem bírtuk magunkban tartani az érzéseinket,így elkezdtünk randizni.Szerettem őt.Mindennél jobban.Ugyanígy éreztem akkor is,mikor már 2 éve jártunk.Bármit megtettem volna érte,de ő nem volt elég erős.Ugyanis 7 hónapja a szüleinek és a testvérének autó balesete volt.Mind a 3-an meghaltak.Én voltam vele amikor közölték vele a hírt.Teljesen összetört.A történtek után vagy egy hónapig nem láttam,amikor kaptam tőle egy üzenetet,hogy találkozzunk.Én persze naív módon azt hittem,hogy már minden rendben van.A Road hídnál találkoztunk New Jersey egy elhagyatott részén.-Ez volt az a pont amikor nem bírtam tovább és eltört a mécses.-Mikor megérkeztem ő már ott várt rám,de nem köszönt,csak a vizet és a hidat bámulta.Rögtön megértettem,hogy mit akar tenni.Könyörögtem neki,hogy ne tegye.De nem hallgatott rám,hanem elkezdett búcsúzkodni."Bocsáss meg nekem.Szeretlek Fay." Ezek voltak az utolsó szavai, azzal leugrott a hídról.Üvöltve borultam le a földre.Fájt.Iszonyatosan fájt.A tudat,hogy többé nem lehetek vele,megőrjített.-Folytak tovább a könnyeim-Nagyon sokáig utána akartam menni,de erős maradtam.Már amennyire,ugyanis ezek után elkezdtem bulizni.Egyfolytában ittam és partiztam. Ebből állt az életem.Éppen ezért küldött ide Londonba Anyukám. És Charlie...ő pedig nem a rokonom,hanem a legjobb barátnőm.Nem is tudom miért mondtam ezt én csak...sajnálom.-borultam sírva a nyakába.
-shh..-nyugtatott Harry. Mindennél jobban esett most a karjaiban tudni magam,biztonságban.
