Nem kicsit lepett meg, amit a laptopon láttam. Vagy egy millió képvolt rólam és Louis-ról, ahogy épp meg ölel .Na és persze a szalagcím nem más volt, mint "Louis Tomlinson lecserélte Eleanort?"
-Mégis mikor akartál szólni?És csak úgy eltűnsz?Hát nagyon köszönöm..-Charlie . Kezdjük ott,hogy nem járok vele. Másodszor pedig,ha egy kicsit lenyugodnál, elmesélném,hogy mi történt velem.-És ezzel bele kezdtem a történetembe.
-Azta...szóval akkor most mi van veled és Harry-vel.?-kérdezte Charlie.
-Nem tudom. Tegnap óta nem igazán beszéltünk.
-oké,ezt értem.De mit érzel iránta?
-Hát...Nehéz erre válaszolni. Az egyértelmű,hogy belé tudnák szeretni.De én nem biztos,hogy ezt szeretném.
-De miért?
-Hát..először is. Charlie, ő egy sztár. Egyfolytában utazik. Ráadásul bármelyik lányt megkaphatja a világon, és te magad mondtam,hogy nem igazán szeret megállapodni.Mi egy teljesen külön világ vagyunk. És ebbe bele kell törődnöm.
-Figyelj, lehet,hogy híres, de attól még..-kezdte el mondani, de félbeszakítottam.
-Nem csak ez a baj.Én..-éreztem,hogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon,és újabbak követik.-Én csak,még nem tudom,hogy készen állok-e egy új kapcsolatra.Kérlek ne kérdezd,hogy miért.Még nem tudok beszélni róla.
-Hé,majd elmondod,ha készen állsz rá. De ha egy tanácsot adhatok. Egy próbát mindenképpen megér ez a Harry dolog. És mellesleg, akkor mostantól az unokatesódat kell játszanom?
-Te aztán tudsz témát váltani.-töröltem le könnyeimet.-És igen.Mostantól rokonok vagyunk.-öleltem meg,de ekkor megszólalt a telefonom.
-Haló?-szóltam bele bizonytalanul,mivel ismeretlen szám volt.
-Szia Fay.Harry vagyok.Figyelj ne haragudj,hogy reggel csak úgy leléptem,de muszáj volt.
-Semmi baj megértem.-Mosolyogtam.-egyébként meg, elvoltam Lou-val.
-Ja gondolom.-nevetett a telefonba.-Amúgy arra gondoltam,hogy valamikor összefuthatnánk.Már persze, csak ha akarod.
-hát.....-húztam az agyát-legyen.Ma este fellépek a Nando's ba .Oda jöhetnél.
-Ezt meg is beszéltük.
-Akkor hétkor.
-Hétkor.Szia.
-Szia.-mondtam a telefonba mosolyogva.Hihetetlen.Amikor meghallottam a hangját a gyomromban pillangók repdestek.És amikor elköszönt,úgy éreztem,nem bírom ki estig,hogy láthassam.
-Tudod mit? Igazad van.Hallgatni fogok a szívemre.-mondtam Charlie-nak.
-Akkor jó. Szóval este találkoztok.-ugrándozott az a hülye az ágyon.
-Viszont, már alig van egy óránk,hogy odaérjünk,szóval kérlek,könyörgöm segíts elkészülni.
Ezt sem kellet többször kérnem,ugyanis az én drága "unokatestvérem" kezelésbe vett, miközben,én a ma esti számokat kezdtem el gyakorolni. Először is ruhát kerestünk.Hosszas gondolkodás után,egy pöttyös szoknya mellett döntöttünk, amihez egy zöld kardigánt vettem és egy övvel fogtam össze.
A hajamat csak simán kiengedve hagytam.Felraktam egy kis sminket ( szempillaspirál, szájfény), és már indultunk is a Nando's ba.
-De jó,hogy megjöttetek.-jött oda hozzánk Mr.Morrison.-Charlie, mindjárt kezdődik a műszakod, úgyhogy készülj, Fay, neked meg van 5 perced.
-Igenis uram.-Mondtuk egyszerre. A gitáromat a nyakamba akasztottam, és már mentem is fel a színpadra.A szememmel végig a közönséget pásztáztam,de Harry-t sehol sem találtam.Tovább nem várhattam,úgyhogy bele is kezdtem az első számomba, ami nem más volt ,mint Cher Lloyd-tól a "Love me for me". "Cause I don't want u to love me ,If you don't wanna love me for me." Épp ezt a rész énekeltem, amikor nyitódott
az ajtó és belépett ő.Nem bírtam ki,hogy ne mosolyodjak el. A számnak vége lett, ahogy az ezt követőknek is.Nagy nehezen levánszorogtam a kis színpadnak nevezett emelkedőről.Miután Mr.Morrison gratulált, rögtön a pulthoz siettem,ahogy múltkor is tettem és vártam.
-Ez gyönyörű volt.-hallottam a hátam mögül.Nem néztem hátra.Tudtam,hogy ki az.
-Köszönöm.-válaszoltam mosolyogva.És ekkor leült mellém.
-Régen láttalak.-kuncogott Harry.
-Ugye? Egyébként még mindig meg vagyok sértődve a reggeli ébresztő miatt.-néztem rá teljesen komolyan.
-Hát akkor,engedd meg,hogy kiengeszteljelek egy jó kis sétával.
-Legyen.Kapsz egy esélyt.-vigyorogtam.
-Hé,ő nem az unokatesód?-mutatott az épp előttünk elhaladó Charlie-ra.
-ő...de. Bemutatlak neki.-válaszoltam zavaromban és oda hívtam az én legjobb barátnőmet.
-Szia.-mondta vidáman a szőkeség-Charlie Scott vagyok,Fay unokatesója.Te pedig biztosan Harry vagy.-játszotta a szerepét.
-Az volnék.Örülök,hogy megismerhetlek.
-Én is,viszont nekem mennem kell dolgozni.Remélem még össze futunk.Sziasztok.-Azzal elviharzott.
Még egy kicsit üldögéltünk a Nando's-ban,majd elindultunk,igazából még mi sem tudtunk,hogy hova.
-Szóval...láttam azt a cikket rólad és Lou-ról.
-Tudom én is.Annyira szánalmas,hogy mi mindent..várj.Ugye te nem hiszed,hogy..?Jézusom Harry. Nincs köztem és közte az égvilágon semmi.Bízz bennem.
-Akkor még is miért ölelgettétek egymást?-kérdezte gúnyos hangnemben.
-Most mi bajod van?-emeltem fel a hangom.-Előbb még semmi bajod nem volt,most meg hirtelen ilyen vagy.
-Mi bajom? Az hogy a legjobb barátom és a lány aki tetszik nem mondanak igazat.-kezdett kiabálni.
-Nem mondunk igazat?-kérdeztem hisztérikusan-Hát tudod mit, nem tudom,hogy hirtelen mi bajod van, de nem tartozom neked magyarázattal.-azzal elrohantam.Csak rohantam a sötétben.Éreztem,hogy a könnyeim folyni kezdtek.Most miért nem bízik meg bennem? Az egyik pillanatban még minden tökéletes, a következőben meg már az utcán üvöltözünk egymással.
Egy ideje rohantam az utcán, amikor végre megláttam a koleszt.A portással mit sem törődve rohantam az emeletre ,egyenesen a szobámba.Az ajtót kulcsra zártam,és sírva dőltem le az ágyra.Nem tudom mennyi idő telhetett el, amikor valaki kopogott az ajtón.Először nem törődtem vele,de amikor már percekkel késöbb dörömbölt is az illető megelégeltem.Abban a pillanatban,ahogy kinyitottam, valaki letámadta az ajkaimat.Nem kellett kinyitnom a szemem.Tudtam,hogy ki az.
-Te mégis mit csinálsz?-kérdeztem suttogva.
-Azt amit már rég meg kellett volna tennem.-suttogta vissza Harry, és újra megcsókolt.Életem legjobb csókja volt.Minden érzelem volt benne. A pillangók,pedig csak úgy repdestek a gyomromban.Nem akartam őt elengedni.Meg akartam állítani az időt,hogy együtt lehessünk.Csak ő és én.
